Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt 2. levele 6. részének 14. verse:
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
John R.W. Stott gondolatai: A bűn következményei 1.: Elidegenít Istentől – részletek
A bűn legszörnyűbb következménye az, hogy elidegenít Istentől. Az ember arra rendeltetett, hogy ismerje Istent és személyes közösségben éljen vele. Az ember nemessége onnan ered, hogy Isten képmására teremtetett, ezért képes Isten ismeretére. Isten azonban, akit ismernünk kellene, erkölcsi lény. Erkölcsi tökéletessége minden szempontból végtelen. Isten szent, tiszta és igaz.
Ha az Isten kimondhatatlan magasztosságát elfátyolozó függöny mögé csak egy pillanatra is betekinthetnénk, mi sem bírnánk elviselni a látványt. Mindannak a birtokában, amit a Biblia Istenről mond, csak nagyon halvány sejtésünk van a mindenható Isten leírhatatlan dicsőségéről. Annyit azonban jól tudunk, hogy a bűnös ember – amíg a bűn útján jár – semmiképpen sem közeledhet a szent Istenhez. Óriási szakadék tátong az igaz Isten és a bűnös ember között.
A bűn következménye, vagyis az elszakadás Istentől nemcsak a Biblia tanítása, hanem emberi tapasztalat is. Visszaemlékszem saját megdöbbenésemre és tanácstalanságomra, amikor fiatal koromban imádkoztam, és próbáltam behatolni Isten színe elé. Nem értettem, miért tűnik úgy mintha Isten ködbe burkolózna, és sehogy sem sikerül közel kerülnöm hozzá. Nagyon-nagyon távolinak tűnt. Azóta megtudtam miért, mégpedig Ézsaiás prófétától:
Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen,
nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson,
hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől,
a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad,
ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.
Az emberek éheznek valamire, és ezt az éhséget csakis Isten csillapíthatja. Az emberi szívben légüres tér van, amelyet egyedül Isten tölthet be. Vajon minek tulajdonítható az, hogy az emberek csak úgy lesik a szenzációs híreket a sajtóban? Miért zsúfoltak a mozik, amikor izgalmas krimit, vagy szenvedélyes szerelmes-filmet adnak? Miért olyan népszerű a totó-lottó és az egyéb szerencsejátékok? Miért fordulnak oly sokan az italhoz és a kábítószerekhez? Miért vetik magukat oly sokan teljes energiával a sportéletbe? Miért nőtt fel TV-antenna erdő a nagyvárosokban? – Azért, mert az ember egyfolytában kielégülést keres. Az előbb felsorolt dolgok az ember hiányérzetének, Isten utáni elfojtott sóvárgásainak a tünetei. Igaza volt Augustinusnak, amikor kijelentette: “Magadnak teremtettél bennünket, és szívünknek nincs nyugalma, amíg tebenned meg nem nyugszik”. (Vallomások). Ez a helyzet olyan tragikus, hogy szavakkal szinte ki sem fejezhető. Az ember nélkülözi azt a méltóságot, amelyre Isten teremtette.
397. dicséret: Ó, Sion ébredj…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu