Napi ige és dicséret (2023. március 18.)

Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész
Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 8. részének 32-34. verse:

32, És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33, Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek; mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34, Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.

John R.W. Stott gondolatai: A bűn következményei 2.: Az ember rabja önmagának – részletek

A bűn nemcsak elidegenít, de rabságba is ejt. Nemcsak elválaszt Istentől, de szolgaságba is hajt. A bűn nemcsak külső cselekmény, vagy szokás, hanem mélyen gyökerező, belső romlottság. A bűnök, amelyeket elkövetünk, csupán külső, látható megnyilvánulásai ennek a belső, láthatatlan betegségnek. Jézus mondta, hogy amilyen a fa, olyan a gyümölcse. Cselekedeteink arról tanúskodnak, hogy milyen a szívünk. „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.” (Máté 12,34)

Vagy más példát említve: a kanyaró lényege nem a bőrön jelentkező kiütés. A kiütés csupán tünete a betegségnek, amely megtámadta a szervezetet. Bűneink is ilyen tünetek. Elárulják a lelki betegséget, amely minden ember szívét megtámadta. Ilyen értelemben Jézus egyetért sok modern szociális reformerrel és forradalmárral. Mert valóban jó vagy rossz irányban befolyásol minket a környezetünk, neveltetésünk és az a politikai-, gazdasági rendszer, amelyben élünk. És valóban munkálnunk kellene minden ember felé az igazságot, szabadságot és jólétet. Mégis Jézus nem ezeknek a hiányából eredeztette a gonoszságot a társadalomban, hanem az ember természetéből, mondhatni szívéből. „Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irígység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.”
(Márk 7,21-23)

A Biblia gyakran utal erre a fertőzésre, amelytől egyetlen ember sem mentes. Ezt értik a teológusok az „eredendő bűn” fogalmán. A bűnre és önzésre való, öröklött hajlam tehát mélyen gyökerezik az emberi természetben, és sokféle visszataszító módon nyilvánul meg. Magasztos célokat tűzünk ki magunk elé, de az akaratunk gyönge. Szeretnénk bűntől mentesen élni, de saját önzésünk börtönébe vagyunk zárva. Mintha láncok kötöznének meg, és akaratunk ellenére a rosszat tesszük. Nem vagyunk szabadok. Hiába fogalmazzuk meg, hogy milyen elvek szerint fogunk élni, nem tudjuk betartani a szabályt. Igaz, hogy Isten megmondta: „Ne tedd!”, mégis megtesszük újból és újból, míg világ a világ… Nem tanításra van szükségünk, hanem Megváltóra, Szabadítóra! Nem arra van szükségünk, hogy jól megtanuljuk az elméletet, hanem arra, hogy szívünk megváltozzék! Erőre van szükségünk, nem jótanácsra. Az ember sokféle energiaforrást felfedezett már, és korunkban az a komoly veszély fenyeget, hogy az atomfizika vívmányai olyan erőket szabadítanak fel, amelyek joggal keltenek félelmet az egész föld lakosságának a szívében. Az embernek azonban lelki, erkölcsi erőre van szüksége, olyan erőre, amelynek segítségével megszabadulhat önzéséből, uralkodni tud önmagán, és amelynek segítségével olyan erkölcsi szinten élhet, amely összhangban áll a tudomány terén elért sikereivel. 467. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu