Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 27. részének 62-66. versei:
62, Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63, Ezt mondván: Uram, emlékezzünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64, Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek; Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
65, Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
66, Ők pedig elmenvén, a sírt őrízet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
John R. W. Stott gondolatai: (Hinni Jézusban: Jézus feltámadása 1. – részletek)
Világos, hogy a Feltámadásnak nagy jelentősége van. Ha kimutatható, hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt a halálból, akkor vitathatatlan, hogy egyedülálló személyiség volt. Nem arról van itt szó, hogy szellemi értelemben túlélte a halált, még csak nem is arról, hogy testileg valahogy újjáéledt, vagyis visszanyerte rendes testi életét, hanem arról, hogy győzött a halál felett, és az életnek, a létezésnek minőségileg teljesen új síkjára lépett. Senki másról nem tudunk, akinek ilyen élménye lett volna. Nem csoda, hogy a mai ember ugyanolyan gúnyosan reagál erre az állításra, mint az athéni filozófusok, akik Pál apostol igehirdetését hallgatták az Aeropagoszon: “Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak…” (Ap.Csel. 17,32)
Lukács evangélista, akiről köztudott, hogy mennyire pontos és lelkiismeretes történész volt, azt írja, hogy a Feltámadásnak “sok bizonyítéka” van.
Mik ezek a bizonyítékok?
1, A sír üres volt.
A Feltámadásról szóló beszámolók, amelyeket a négy evangéliumban olvashatunk, mind azzal kezdődnek, hogy húsvét vasárnapján, kora hajnalban, néhány asszony a sírhoz ment. Amikor odaértek, megdöbbenve vették észre, hogy az Úr teste eltűnt!
Néhány napon belül az apostolok elkezdték hirdetni, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ez áll mondanivalójuk középpontjában. Nem számíthattak volna azonban arra, hogy az emberek higgyenek nekik, ha néhány perces gyaloglás után mindenki meggyőződhetett volna arról, hogy Jézus teste még mindig ott fekszik az arimátiai József által adományozott sírboltban. Nem! A sír valóban üres volt. A test eltűnt, és erre a tényre valamilyen magyarázatot kell adnunk.
Először térjünk ki arra az elméletre, miszerint az asszonyok tévedésből egy másik sírhoz mentek. Még sötét volt, ők pedig a bánattól elkábultak. Könnyen meglehet, hogy tévedtek – mondják egyesek.
De még ha ők el is tévesztették a sírt; elképzelhető-e, hogy Péter és János, akik futva jöttek a sírhoz, hogy a helyszínen győződjenek meg az asszonyok szavainak igazságáról, ugyanazt a hibát követték el…?
Egy másik elmélet szerint Jézus csak elájult. Azok, akik ezen a véleményen vannak, azt akarják elhitetni velünk, hogy Jézus nem halt meg a kereszten. Szerintük csak elvesztette az eszméletét, a sírban aztán magához tért, kijött, és megmutatta magát tanítványainak. Vajon elhihetjük-e azt, hogy Jézus egész idő alatt csupán eszméletlen volt? Hogy a kihallgatás, kigúnyolás, a megostoroztatás és a keresztrefeszítés gyötrelmei után a hideg kősírban ennivaló és orvosi segítség nélkül kibírt harminchat órát?
A harmadik elmélet szerint tolvajok lopták el Jézus testét. Erre a feltevésre a legcsekélyebb bizonyítékunk sincs. Még senki sem talált magyarázatot arra, hogy sikerülhetett a tolvajoknak a római őrség megtévesztése, vagy a hatalmas kő elhengerítése a sír szájáról.
A negyedik feltételezés szerint maguk a tanítványok távolították el Jézus testét a sírból. Máté evangélista szerint a zsidók kezdettől fogva ezt a hírt terjesztették. Ez az elmélet is könnyen cáfolható. Elképzelhető-e, hogy egy gondosan válogatott őrség tagjai – legyen az akár római, akár zsidó – egytől-egyig elaludjanak kötelességük teljesítése közben, amikor határozottan megparancsolták nekik, hogy őrködniük kell?
Krisztus teste eltűnésének az ötödik, és talán legésszerűbb magyarázata az lehetne, hogy a római vagy zsidó hatóságok távolították el. Emellett az elmélet mellett ugyanolyan kevés bizonyíték szól, mint az eddig említettek mellett. Már láttuk, hogy néhány héten belül az apostolok bátran el kezdték hirdetni, hogy Krisztus feltámadt. A hír futótűzként terjedt. Az új mozgalom összeomlással fenyegette a judaizmus bástyáit, és felkavarta Jeruzsálem békéjét. A zsidók a tömeges megtérésektől a rómaiak pedig lázadástól féltek. A helyzet egy csapásra megoldódott volna, ha a hatóságok bemutatják Jézus holttestét, és nyilvánosan közlik, hogy hogyan jutottak hozzá.
347. dicséret: Jézus ki a sírban valál…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu