Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Jelenések könyve 1. részének 7. verse:
Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
Oswald Chambers gondolatai:
A Biblia a felhőket mindig Istennel hozza kapcsolatba. A felhő az a gond, az a fájdalom vagy gondviselés-szerű esemény személyes életem körén belül vagy kívül, ami miatt bizonytalannak tűnik, vajon igazán uralkodik-e Isten. És éppen ezek között a felhők között tanít minket Isten Szentlelke arra, hogy hitben járjunk. Ha nem lennének felhőink, nem lenne hitünk sem. “A felhő Atyánk lábnyomában a por.” Éppen a felhő jelzi, hogy Ő itt van. Micsoda meglepő felfedezés megtudni, hogy a szenvedés, gond, fájdalmas veszteség olyan felhők, amik Istennel együtt járnak. Nem közeledhet hozzánk felhők nélkül; nem jön ragyogó napsütésben.
Nem igaz, ha azt mondjuk; Isten a próbákkal meg akar tanítani valamire; minden felhővel, mit felhoz egünkre, el akar feledtetni valamit; hitünket akarja egyszerűvé tenni, mígnem úgy járunk vele, mint atyjával a gyermek. Ő meg a lelkem, mindenki más csak árnyék. Amíg mások árnyékká nem válnak, addig újra meg újra felhő és homály vesz körül. Vajon egyre egyszerűbb lesz-e a kapcsolat Isten és közöttem, olyan amilyen még sohasem volt?
Összefüggés van Isten különös gondviselése és a között, amit tudunk róla. Meg kell tanulnunk életünk titkait Isten megismerésének fényében értelmezni. Amíg a legsötétebb, legfeketébb valóságokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy Istent kárhoztatnánk, addig még nem ismerjük Őt.
“…ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.” (Lukács 9,34). Jézuson kívül van-e még valaki a felhődben? Ha igen, akkor még nagyobb lesz a sötétség. El kell jutnod odáig, ahol már senkit nem látsz, “Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül!” (Máté 17,8).
312. dicséret: Várj, ember szíve készen…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu