Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei 6. részének 8-15. versei:
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 6. részének 15. verse:
Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Valaki úgy vélhetné; különös, hogy az apostolok csupán imádkoznak, és másokra bízzák a nehezebb szolgálatot. Nos, bizonyos fokig a megválasztottak is hirdették az Igét és az apostolok is végeztek diakóniai szolgálatot. Legalábbis kézben tartották. A hét, Szentlélekkel teli bölcs ember szolgálata és a tizenkét apostolé szervesen kiegészítette egymást. De akkor Igét hirdetni és imádkozni olyan nagy valami volt, amit mi csak ritka, megrendítő pillanatokban érzünk, amikor Isten Szentlelke egyszer-egyszer kiárad ránk. Ezt oldották meg az apostolok, amikor az ő javaslatukra a gyülekezet hét embert választott, hét görögöt a görög özvegyek ügyének intézésére. Egyikük, István, Igét hirdetett; meg akarta nyerni honfitársait Jézus ügyének. Az afrikai és ázsiai, tehát szintén görögül beszélő zsidók, akiknek külön-külön zsinagógája volt, azonban vitatkoztak Istvánnal, aki közülük való volt. Idegesek voltak, irritálta őket, hogy kiszakadt közülük.
Itt valami finom különbséget kell észrevennünk a tizenkét apostol és a hét új, hellén műveltségű ember között. A tizenkét apostol izraeli, Galileából való. Ők nagyon vigyáztak arra, hogy meg ne botránkoztassák a zsidókat. Ügyeltek Mózes törvényére, a körülmetélkedésre. Nekik még fontos volt a Nagytemplom, hiszen ott nőttek fel, ott nevelkedtek. A külföldről jött, görög műveltségű, diaszpórákból származóknak már nem jelentett olyan sokat a Nagytemplom. Igehirdetésük középpontjában félreérthetetlenül nem a törvény, nem a Nagytemplom áll, hanem Jézus! A “szabadosok” a hellén műveltségűek ellen támadnak; István ellen, mert az ő beszéde irritálja őket: nem hangzik elég “zsidósan”.
Ezek a görögül beszélők voltak az “élcsapat”, akik egy lépéssel a zsidó származású keresztyének előtt jártak. Úgy látszott, hogy a Szentlélek felhasználja a messziről jött, hellén műveltségű Istvánt és a másik hatot, hogy kiragadják a gyülekezetet ebből a megrekedettségből és enyhe visszacsúszásból a Nagytemplom, a régi zsinagóga felé.
Elfogják Istvánt és elkezdődik a keresztyénüldözés – azaz Isten Szentlelke szétdobja a parazsat az egész világra.
Ha nem lett volna István, meg az a hat, akkor óvatosan, a zsidóságon belül, a Nagytemplom árnyékában, talán szép békességben éldegél az első keresztyén gyülekezet, mint egy szekta, betokosodva. De Istvánék jönnek és azt mondják: nem a Nagytemplom fontos, Jézus a fontos! Fontos a törvény, Jézus beszéde mégis fontosabb!
Istvánt kivégzik, a görögül beszélők Anthiókiába és Alexandriába menekülnek, ott telepednek le, onnan árad tovább a keresztyénség a görög és latin nyelvű vidékekre. János, aki később ugyancsak hellén stílusban írja meg a Jelenések könyvét és a negyedik evangéliumot, valószínűleg a görögül beszélőkkel tart.
Isten Szentlelke elsőnek Istvánt és a hét embert használja fel, hogy meginduljon a keresztyénség terjedése Kis-Ázsiában.
426. dicséret: Már keresztem vállra vettem…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu