Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 22-23. versei:
22, A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.
23, Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!
Karácsony Sándor gondolatai:
Mielőtt ezt a néhány sort meg akarnánk mindenáron érteni, gondoljunk más egyéb, bár hasonló emlék-képekre életünkből. Akkor könnyebben és jobban is megérthetjük.
Ilyesmit például akárki megélhetett, nemcsak magam. Rosszul vágták le a lámpa belét; bekormozódott a lámpaüveg. Ejnye, de sötét lett egyszerre, tekint fel az újságból édesapám. Csakugyan, alig lehet a szoba sarkaiba odalátni. Sötét van. Legalábbis azt hinné az ember, hogy nagyon sötét van. Pedig kint az udvaron van még csak igazán sötét, akár a kos szarvában. Különösen lent az ólak körül. Igaz, hogy az üvegezett tornác besütötte helyeken is sötétebb lett valamivel, mint mikor még magát a tornácot is vígan beragyogta a tisztára pucolt lámpaüvegen keresztül a petróleumvilág. Most már egészen értem az írás szavait. Értem, hogy a szobában a lámpától, az udvaron a szobától fénylett, vagy derengett a világosság, olyan mértékben, amilyen mértékben a fényforrások világítottak. A tökéletlen fényű fényforrástól sötétbe borultak az imént még világos helyek. De a sötétségnél még feketébb sötétség is akadt, az udvar lábjában, ahová a benti olyan-amilyen világosság már el sem hatolhatott.
Értem az írás szavait. Ahogy megvilágosodik előttem fokról-fokra, érteni vélem az értelmét is. Ott lehetne elvétenem, ha botorul azt vélném, a lámpás valami végső értelmezésű, önálló fényforrás. Pedig csak a petróleumtól, az égéstől, az oxidálódástól olyan fényes.
„A test lámpása a szem”. Lámpás a szem, de nem fényforrás. Se bennünk, se körülöttünk, se a szemünkben magában nincs világosság. Ugyanazt a dolgot háromféle ember háromféleképpen láthatja; saját magából, a világból, vagy Jézus Krisztusból volt megvilágítva szeme számára a dolog.. A szem tehát úgy lámpása testünknek, ahogy a radioaktív testek világítanak. Jézus Krisztusból nyeri megvilágosító erejét és képességét, vagy pedig… sötét marad. És akkor sötét van bennünk is, a világban is, mert Jézus Krisztuson kívül nincs más fényforrás a sötét embereknél és a sötét világban. Ezt különösen akkor vehetjük riadtan és kétségbeesve észre, ha nem hiányzik, nem is kialszik szemünkben Jézus Krisztus világossága, csak valami bűn miatt elhalványul és meghomályosodik. Milyen sötét lesz egyszerre bennünk és körülöttünk! Milyen irtózatos lecke ez ilyenkor számunkra afelől a sötétség felől, amely aztán igazában sötét ott, ahol Jézus Krisztus végképpen nincs jelen! Hogy szomjazza szemünk ilyenkor Jézus Krisztus fényes napvilágát!
301. dicséret: Új világosság jelenék…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu