Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 5. részének 33. verse:
De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Ablonczy Dániel lelkipásztor (Kispest-Rózsatér) gondolatai:
A Krisztusban kötött házasság tehát tökéletes házasság? Szó sincs róla! Mi, akik hiszünk a Krisztusban, nem vagyunk tökéletesek. Az életünk inkább küzdőtérhez hasonlít. Állandó birkózás folyik ezen a küzdőtéren a régi bűnös természet és a Krisztusban nyert új természet között.
Maga a házasság is valóságos, de egyúttal tökéletlen test. Nemcsak azért, mert tökéletlen házastársak szövetsége. Tele vannak feszültségekkel, mindig akad valami, ami zavart okoz. Van benne fáradtság, kielégítetlenség, anyagi gondok. A két ember, két gondolkodás, kétféle érzelemvilág összehangolódásában vannak törések. Olykor az a baj, hogy nincs gyermekáldás, máskor az, hogy gyorsan érkeznek a gyerekek. Vannak szóváltások, olykor felüti a fejét bizalmatlanság, féltékenység. Nem mindig sikerül megtalálni egymással a kellő hangot. Sok bajt okozhat a családon belüli munkamegosztás, a különböző igények. Sebeket is ütnek egymáson a házastársak. Ám Krisztus szeretete beárad, és újra segítségül jön – ebbe a tökéletlen házasságba -, és megszenteli azt.
Minden házasság átmegy próbák, bajok, nehézségek egész során. Ebben azonban ne lássunk csapást vagy szerencsétlenséget. A nehézségek azért vannak, hogy lemérjük az erőinket. És éppen az, hogy a házasságunk feladatai mindig felülhaladják erőinket, arra kényszerít: vegyük igénybe Isten segítségét.
Krisztusban lehet és kell a házasságon belül irgalomról, egymás hibáinak (olykor nagyon súlyosaknak is) megbocsátásáról beszélnünk. Egy családapát elhagyott a felesége, Ott maradt három iskolás gyermekkel. Levélben többször is hívta vissza, de ő nem jött. Csaknem három évig élt egy másik férfival. Kísérlete azonban csődbe jutott és egy este váratlanul hazajött. A férj éppen a tűzhely mellett állt. Vacsorát készített a gyermekeknek. Ahogy látta bejönni a feleségét, különös érzések futottak át rajta. De uralkodott magán és csak ennyit mondott: – Gyere, kedves! Sietnünk kell, mert mindjárt hét óra és a gyerekek várják a vacsorát. Mennyi erő, bátorság, mennyi hit kell ahhoz, három év múlva folytatni mindent ott, ahol abbamaradt. Valóban: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”. (Filippi 4,13)
A házasságban Isten munkálkodik. Ezért minden tökéletlensége ellenére is áldások, örömök kísérik útját. Talán el-elvétjük amit tennünk kellene. Közben el is fáradunk. A sebeink mégis begyógyulnak.Ő mindig segít. Még a rosszat is jóra fordítja. Így a házasságban egybeszerkesztődő két ember élete, annak bizonysága, hogy: „a legnagyobb a szeretet!”
239. dicséret: Kegyelmes Isten, kinek kezében… (a régi énekeskönyvben: 261. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu