Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: János evangéliuma 5. részének 1-16. versei
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 5. részének 6. verse:
Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A 38 éve beteg története kivételt képez a többi evangéliumi betegség-elbeszélés között: 1, a betegség mondhatatlanul hosszú idejének kiemelésével, 2, az Úr Jézusnak a helyzethez látszólag nem illő különös kérdésével, 3. a betegnek e kérdésre adott rendkívül összpontosított válaszával. A pokoli Gondolkodó mindháromból csüggesztő és kárhoztató értelmet olvas ki. A 38 éves betegség értelmetlensége: teljes Isten-cáfolat. – A jézusi kérdés: „Akarsz-e meggyógyulni?” – nem képtelenség-e ebben a helyzetben? Hiszen itt mi mást akarhat egy ilyen beteg, mint gyógyulást? – Végül a beteg miért csupán panaszkodik az Úrnak az őt segítő ember(ek) hiányáról, mikor végre az örök Segítő föléje hajol? Ebből a valakiből sem lesz énekes halott!
– Ámde Isten égi Gondolata számon tartja és életesen, igeileg értékeli bibliai történetünk mindhárom mozzanatát.
– A betegség sátánilag igen hosszúra nyújtott tartamát Isten örök szeretete is legalább oly érzékenyen látja, mint a hívő költő Reményik Sándor: „Harmincnyolc évig volt beteg. / Harmincnyolc év, óh rengeteg! / Óh csigalassan kúszó nappalok, / Óh végevárhatatlan éjjelek! / … Végül is éj lett, égtek szomorún / A csillagok a Bethesda fölött! / De másnap reggel Jézus arra jött.”
– És 38 év betegség-idő találkozik az időt megdicsőítve felülmúló örökkévalósággal Jézus személyében. Az Ő szellemében hasonlítja össze az időt és örökké-valóságot a népmese bölcsessége. „Mikor az égig érő gyémánthegy a száz évente odajáró kis madár csőrének fenésétől elkopik, akkor telik le az örökké-valóságból egy perc.” Ennek lényege, hogy az örök élet nem időtlenség, hanem idő-fölöttiség.
– Ennek jegyében kérdezi Jézus a beteget: „Akarsz-e meggyógyulni?” Ez rendkívül szükséges kérdés, mert a kegyelem adása gyógyítva sem lehet kényszer, csak önként elfogadott ajándék. A38 év alatt pedig épp mostanra, az akaratból lehet ellenakarat, megkeseredett halál-szándék, élet lehetőséget visszautasító dac, minden-mindegy közömbösség. Ezer fajtája és árnyalata ez a lelki masszív halálnak a nagy betegen még éppen élő testen. Jézus kérdése: az élet-akarat érintése, felvillanyozása a fogadókészségre annyi évi negatív beidegzés után. Mustármagnyi hit élesztése a csodatevő kegyelem elfogadására.
– És – ha jól értjük -, milyen összpontosított erre a beteg válasza. Elmondja, hogy miért nem érhetett és ért a gyógyító erővel felbuzgó termál-szupertó vizébe időben. De ez csak ráadás. A lényeg a Jézust megszólító bevezetés: „Uram, nincs emberem”
– Nincs emberem; nem bízhatom a többi emberben, mert még az új emberként áldozatos jó szívűek is saját betegeikkel törődnek csak, mert sietniük kell. A valamennyire járni tudók – érthető önzéssel – maguk igyekeznek a tó angyali forrásához.
– Az emberi öntelt szívek pedig még meg is fizettetik magukat, hogy mást letaposva a fizetőt vigyék a tóba. – Én a beteg, óemberi gyengeségemben, új emberi reménységemben tehetetlen vagyok. – DE:
– „Uram!”– Van Istenem! Te személyes Isten-Uram vagy! Nálad nincs lehetetlen! Meggyógyulok.
Így lett ő Istenének embere mindhalálig és mindörökké!
237. dicséret: Teremtő Istenünk, édes Atyánk nékünk… (a régi énekeskönyvben: 238. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu