Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: a Korinthusbeliekhez írt első levél 10,14 – 11,1. versei.
14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!
15 Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.
16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e?
17 Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.
18 Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral?
19 De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
20 Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben.
21 Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. 22 Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
23 Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.
24 Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.
25 Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból,
26 mert az Úré a föld és annak teljessége.
27 Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból.
28 De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt.
29 Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?
30 Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok?
31 Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
32 Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának,
33 mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. 11,1 Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.
STEINBACH JÓZSEF IGEMAGYARÁZATA
Amikor egy vendégségbe hívnak, akkor ott kikerülhetetlen az, hogy közösségbe kerülök a meghívókkal, és azokkal is, akiket a vendéglátó még meghívott. A vendégségben magamhoz veszem a vendéglátó által elkészített ételeket, miközben a legbensőségesebb asztalközösségbe kerülünk egymással, majd az utána való hosszas beszélgetés is közösséget feltételez.
Kikkel ülhetünk le egy asztalhoz? Milyen alkalmakon vehetünk részt? Ez a kérdés nem az elkülönülés gőgje miatt fontos, hanem valós problémát feszeget, hiszen egy vendégségben hatunk egymásra, kapcsolatba kerülünk, eszünk, iszunk, beszélgetünk. Partikon még egyebek is történhetnek…
Minden találkozás, minden „vendégség”, minden alkalom során nyomot hagyunk egymásban. Ahol megjelenünk, ott jelenlétünkkel helyesnek és támogathatónak hirdetjük meg az adott helyet, annak tevékenységét; illetve mások a jelenlétünket így értelmezhetik. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy hol, mikor, kikkel látnak bennünket együtt.
Ez nem az erős hitű ember miatt probléma, hanem a gyengébb hitűekre tekintettel az. Egyébként pedig bálványok nincsenek, de a démoni világ ereje valós (14; 16–22). Ezért a krisztusi, szabad ember hitének szilárdságára is rákérdez ez az igeszakasz.
Az apostol, a keresztyén szabadságot védelmezve is kimondja, hogy mindent csakis az Isten dicsőségére cselekedhetünk, mint akik nem a maguk hasznát nézik, hanem mások üdvösségét munkálják (31). Isten dicsőségét és mások üdvösségét pedig csak erős, páli hittel lehet úgy munkálni, hogy olyan helyeken járunk, ahol pogányként élnek, esznek, isznak, beszélnek. Innen szabadított ki bennünket a mi Urunk. Nekünk a megváltó Jézus Krisztussal van közösségünk, és azokkal, akik az Úrban bíznak (16–17).
Urunk, adj erős hitet, hogy krisztusi szabadságunk ajándékával hitvalló szeretettel és bizonyossággal élhessünk: ne a pogány világ hasson ránk, hanem mi járhassuk át ezt a világot, a Te megváltó szereteted ismeretével.
47. zsoltár: No, minden népek örvendezzetek
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A képek forrásai:
hvg.hu