Napi ige és zsoltár (2021. január 20.)

Nt. Hegedűs Lóránt református Lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 4. részének 1-10. versei:

Krisztus beszélgetése a samaritánus nővel
1, Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János.
2, (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3, Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4, Samárián kell vala pedig általmennie.
5, Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6, Ott vala pedig a Jákób forrása, Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7, Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8, Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9, Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10, Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Dr. Victor János igemagyarázata:

Jézus Samáriában
“Elméne ismét Galileába…” Júdea vidékein, ahol Keresztelő János is működött, csábító lehetőségek nyíltak Jézus előtt még nagyobb arányokban folytatni az Ő előfutárának munkáját. De neki más volt a küldetése! Ezért hátat fordít az első sikerek színterének és elvonul szűkebb hazájába, újonnan kezdeni a maga sajátos szolgálatát. Biztató kezdetekkel is néha csak próbára tesz Isten: ott tudjuk-e hagyni őket?
“Samárián kell vala általmennie.” Ez volt Júdeából Galileába az egyenes út. De mások nagy kerülőt szoktak tenni, csakhogy ne érintkezzenek az ott lakó megvetett néppel! Jézus nem osztotta a maga népének ezt az elfogult, gyűlölködő magatartását. Ő Samária földjén is Isten világában tudta magát és Samária népe közt is Isten-szerette emberek körében érezte magát. Legyek ebben is az Ő követője!
“Az utazástól elfáradva leült…” Az Ő személyében rejlő felséges isteni titok nem változtat azon semmit, hogy éppen olyan véges ember, mint mi mindnyájan.Ő is ismeri a fáradtság terhét. Az Ő ereje is megfogyatkozik és pihenésre van szüksége, hogy útját folytathassa. Testvérünk Ő minden bajlódásunkban és törődésünkben. Milyen nagy bizodalommal lehetek ahhoz az Istenhez, aki így lehajolt hozzánk!

Nevezetes beszélgetés
Egy “véletlenül” adódó találkozás a magára maradt fáradt vándor és a kútra vízért kimenő idegen asszony között, – de Jézus számára drága alkalom egy emberi lélek megmentésére! Az ilyen köznapi találkozásokon talán inkább múlik sok embernek megnyerése az Isten számára, mint ünnepélyes prédikációkon! Csak legyen nyitva szemünk az igaz valóság meglátására: mindig Istenre vágyakozó emberek közt élünk!
Azzal kezdődik a beszélgetés Jézus és a samáriai asszony közt, hogy Ő egyszerű szívességért fordul hozzá: vizet kér tőle. Kenetteljes, prédikáló hang elől hamar elzárkóznak az emberek. Egyszerű, természetesen adódó kapcsolatoknak kell megszületni, hogy a lelkükhöz férkőzhessünk.És a mindenáron valamit adni akaró ember fölényeskedése helyett sokszor az adja a kulcsot a kezünkbe, ha kérni is tudunk az emberektől!
De csakhamar ráfordítja Jézus a beszélgetést az Ő örök mondanivalójára: “az Isten ajándékára”, amellyel Ő a szomjas emberi lelket meg tudja elégíteni. Szürke, köznapi szóváltások során is hamar kiütközhetik az, ha valaki ismeri az isteni kegyelemnek ezt az “élő vizét”, és fel tudja arra hívni szomjúhozó társának figyelmét is! Aki maga megtelt vele, talál majd alkalmat rá, hogy hírül adja másnak!

42. zsoltár: Mint a szép híves patakra…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük