Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 30. zsoltár
Zsoltárok könyve, 30. zsoltár 10. verse:
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
Református énekeskönyv, 30. zsoltár 2. verse:
Hogy felkiálték tehozzád,
Nyavalyámat meggyógyítád,
És hogy én csaknem a sírba
Esném a halál torkába:
Ismét feltámasztál engemet,
Pokoltól megmentéd lelkemet.
Rácz Ervin lelkipásztor (Erdőd) gondolatai:
A 30. zsoltár templomszentelési ének, ugyanakkor a templomban elmondott bizonyságtétel is. A zsoltáros hálát ad Istennek azért, mert kiemelte őt a bajból, siralmát vígságra fordította, leoldozta gyászruháját, körülvette őt. Érdekes az, hogy a hálaadás közben, a fenti versben, felidézi azt, hogy mit mondott a szenvedés közepette.
- Furcsán, már-már szemtelenül érvel a szentíró. Azt mondja Istennek, hogy: ha meghal, nem tudja Őt dicsérni, de ha meggyógyul megígéri, hogy ahol csak lehet továbbadja az örömhírt. Nem tiszteletlenség ez a mondat Istennel szemben, sőt inkább a beteg ember őszintesége, és komoly ígérete, amit később a zsoltáros be is tart. Mi betartjuk-e Istennek tett ígéreteinket, amiket akkor tettünk, amikor bajban voltunk?
- Ott a sírban, a halál gyomrában, a „Seolban”, (a holtak hazája) már valóban minden KÉSŐ. A porrá lett ember már nem eszköz Isten kezében, nem hirdeti az Ő igazságát, nem dicséri Őt. Sőt érte is már hiába könyörgünk, az Ige szerint nem lehet beimádkozni a Mennyországba. De ha ezt most olvasod; neked MÉG NEM KÉSŐ rendezned a kapcsolatodat Istennel és embertársaiddal. Neked még hálát lehet adnod ezért a napért, azért is ha nem úgy sikerül ahogy te szeretnéd, de te szeresd Istent, mert akkor ma is minden, még a rossz is a javadra lesz (Róma 8,28).
30. zsoltár: Dicsérlek, Uram, tégedet…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu