Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 17. részének 24-26. versei:
24, Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál, mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25, Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26, És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Nagy Róbert lelkipásztor (Apa) gondolatai:
Olyan keményen szól az a szó, hogy AKAROM. Használja ezt a kisgyermek, mikor környezetétől szeretne kicsikarni valamit, de a felnőtt ember is, amikor valamilyen vágyát fogalmazza meg. E szó mögött általában önző, önös érdekek húzódnak meg. Még ha mással kapcsolatban mondjuk is ki ezt a szót, valahol rejtve ott van benne, hogy ez nekem is jó.
Krisztus ott áll az Atya előtt, már előtte a keserű pohár, már látja a Golgotát, és azt mondja: Akarom. Ritkán használja ezt a szót.
Ebben az élethelyzetben azt gondolnánk, hogy valamit önmagára nézve akar, ám ha tovább olvassuk az igét, megrendülhetünk abban, hogy itt rólunk van szó. Nekünk akar szerezni részt az ő dicsőségéből, üdvösséget, Isten-ismeretet, szereteten alapuló közösséget önmagával és egymással. Nem ezt várnánk, nem ezt érdemelnénk, de Jézusra ez jellemző, úgy, ahogy énekünk is mondja: „És a népre átok helyett, áldást esdett nagy szerelmed”.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a szeretet kezd meghidegülni az emberekben. Jézus imádsága azonban mégsem volt hiábavaló, mert ahol a Szentlélek által Jézus beköltözik az emberek szívébe, ott van szeretet, van közösség, van nyitottság egymás irányába.
Keresd Jézust és találsz szeretetet.
107. zsoltár: Dicsérjétek az Urat, mert….
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu