Kedves Testvérek!
Mai igénk: Az 50. zsoltár
Zsoltárok könyve, 50. zsoltár 16. verse:
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Református énekeskönyv, 50. zsoltár 6. verse:
…A gonosznak mond Isten:
de mire vészed törvényem a te nyelvedre?
Kötésem szájjal vallod, de gyűlölöd Intésemet,
És igémet megveted.
Varga Botond lelkipásztor (Szatmár-Láncos) gondolatai:
Egy tükröt tart elénk Isten az ötvenedik zsoltár második felében. Görbe tükröt, melyben meglátja az áldozatra induló ember: a vasárnap, az ünnepnap áldozata szöges ellentétben áll a hétköznapok emberével. Mindkettő én vagyok, de akkor melyik is az igazi? Vagy mindkét ember ott él bennem? De akkor tudathasadásos ez az állapot! Az óembert mutatja fel Isten: így akarsz elém állni?
És mit üzen ennek az énemnek: nem állhatsz meg előttem, nem beszélhetsz rendeléseimről, nem emlegetheted a szövetséget! Azt mondják az operáció előtt mindenki imádkozik, mindenki jó hívő. Csak ennek a második felét szoktuk elfelejteni, amit csendesen hozzátesznek az ápolók, orvosok: operáció után már a legtöbben káromkodnak, idegesek, mennének haza. Akkor melyik az igazi embered? A sokszor káromkodó, ideges, nyugtalan embernek üzeni Isten: ez nem szövetség. Csak akkor lehetek, akkor válhatok szövetségesévé, ha megtartom rendeléseit. Nem véletlen a sorrend: rendelés – szövetség. Ameddig a betűket nem ismerem, nem tudok olvasni. Kezdjük hát a betűvetésnél!
50. zsoltár: Az erős Isten, uraknak Ura…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu