Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 38. zsoltár
Zsoltárok könyve, 38. zsoltár 1-2. versei:
1, Dávid zsoltára emlékeztetőül.
2, Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Református énekeskönyv, 38 zsoltár 1. verse:
Haragodnak nagy voltában megindulván,
Ne feddj meg, Uram, engem!
Búsult gerjedezésedben rám tekintvén,
Ne büntess meg Istenem!
Ilonczai Zsombor lelkipásztor (Szárazberek) gondolatai:
A 38. zsoltár egy különleges lelkiállapotban lévő ember kiáltását írja le. Dávid szívében felismeri azt, hogy a hosszan felsorolt nyomorúságból csak egyedül Isten lehet az, aki őt kimenekítheti. Dávidnak ezért emlékeznie kell. Mit is jelent ez az “emlékeztetőül” kifejezés már rögtön a zsoltár elején? Azt, hogy Isten népének sohasem szabad elfelejtenie Isten tettét, cselekedetét, gondviselését, amiket a mindennapokban hitvallásként kell nekünk is mondanunk. Mindezeket megelőzően ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk Isten és felebarátaink ellen elkövetett bűneinkről, mert ez a számadás, vonalhúzás mutatja meg, hogy milyen is tulajdonképpen a mi életünk, mit tartalmaz szívünk, gondolatunk. Miért kell Dávidnak mindezekre emlékeznie? Miért akarja az Ige ugyanakkor, hogy mi is a mai napon emlékezzünk? Azért, mert szüntelenül megrontjuk az Úrral való kapcsolatot, melynek súlyos következményei vannak: békétlenség, háború, szeretet-kiégés. Olvasva a zsoltár verseit ráébredhetünk, hogy kicsoda az ember valójában. Nem kérdés, hogy ebben a helyzetben gyógyulásra van szükségünk, mert “megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim…” (Zsolt.38,6). Dávid kitől kaphatja ezt a gyógyulást? “Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! (Zsolt.38,16). Felszínre tör mindaz, ami a szív mélyén volt, a reménység az Úrban. Egyedül Krisztus lehet a mi reménységünk, aki annyira szeretett minket, hogy meghalt érettünk. Találjuk meg ma benne a gyógyulást, az élet egyensúlyát!
38. zsoltár: Haragodnak nagy voltában…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu