Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 40. zsoltár
Zsoltárok könyve, 40. zsoltár 2. verse:
Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
Református énekeskönyv, 40. zsoltár 1. verse:
Várván vártam a felséges Urat, és íme hozzám fordula,
Kegyelmesen meghallgata, és rajtam megmutatá jó voltát.
Kivőn a mély veremből, és a sáros fertőből,
És én lábaimat szép egyenes kőre el-felhelyeztette,
Vezérlvén útamat.
Varga Botond lelkipásztor (Szatmár-Láncos) gondolatai:
Egész életünk a várakozás jegyében telik, hisz minden napunk új és új várakozásokat szül. A zsoltáros így énekel: várván vártam, én nagyon vártam az Urat. Mint mikor kicsiny gyermeked áll az ablaknál és kifelé kandikál, hol késik a szülő; így vár a zsoltáros. Vár, mert szüksége van arra, aki még nincs mellette, de bizonyos benne, hogy elérkezik. Várván vártam az Urat. Vártál már így Rá? Amikor a szolgálatra készülsz, átérzed, valaki, valakik így vágynak az Úrra, akinek szavát te viszed el hozzájuk? Lám, mit jelent a várakozás. Egy megkésett levél is mennyire megkeserítheti napunkat.
De az Úr sosem késik. Az Úr az, akire mikor vársz, megérkezik, hozzád hajol. Lehajol, mert hallja kiáltásod, hallja a sírdogálást, és meghallgat. Nem csak odanéz, odapillant, és megy is tovább, Neki van ideje rád, leül és meghallgat mindent.
És amikor érzed jelenlétét, már nem félsz, már nem vagy egyedül. Hirdesd ma is: Ő sosem késik, bizony jövel Uram, Jézus!
40. zsoltár: Várván vártam a felséges Urat…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu