Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 11. részének 19. és 33. versei:
19, És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
33, Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
Simon Attila lelkipásztor (Tamásváralja) gondolatai:
Lázár meghalt, a csoda még nem történt meg. Márta és Mária szívében feszül a fájdalom, megbújik a félelem, lappang a reménytelenség. Egy élethelyzet mely újra és újra megismétlődik. Egy állapot, melyet a halál, a betegség, a munkanélküliség, a pénztelenség és a különböző próbák szülnek. Valami megtörtént és a csoda várat magára.
Mária és Márta azonban nem maradt magára, hisz sokan mentek, hogy vígasztalják őket. Mennyivel könnyebb így elviselni a sokszor elviselhetetlent. Milyen fontos, hogy egymás mellett legyenek a testvérek, a család, a barátok, hogy közösségben közössé váljon a megpróbáltatás terhe, amelyet megosztva kell elviselni.
Mária, Márta és Lázár Jézus közösségéhez tartoztak. Jézus pedig mindig ott van az övéi között. Látja a közös sírást és búslakodik, megrendül, sőt “könnyekre fakadt Jézus” (35). Jézus felindult lelkében az ellen, akinek áldozatává vált az ember, felindult, hogy segítsen a félelmes szívű, reménytelen sorsú embereken. Felindult, s megmutatta hatalmát, feltámasztotta Lázárt. Látja most is, ha sírsz, ha félsz, ha tele vagy reménytelenséggel. Felindul ma is az övéi sorsán és “Hogyha felindul az Isten, elkergettetnek szertelen minden ő ellenségi.” (68. zsoltár). Jézus Krisztus csodatévő hatalmával ma is vigyáz övéire, de ne felejtsünk el mi is vigyázni magunkra és egymásra.
68. zsoltár: Hogyha felindul az Isten…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu