Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 35. zsoltár
Zsoltárok könyve, 35. zsoltár, 28. verse:
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Református énekeskönyv, 35. zsoltár, 13. verse:
Már azok énekeljenek, kik igazamnak örülnek,
Mondván: hála legyen az Úrnak,
Ki nyugalmat ád szolgájának!
Én nyelvem igazságodat, hirdeti nagy jóvoltodat;
Dicséretedet nagy híven éneklem minden időben.
Jobb Domokos lelkipásztor (Ombod) gondolatai:
Hányszor, de hányszor nem arra használjuk a nyelvünket amire kellene…, mindnyájan sokképpen vétkezünk. De jó meghallani azt, ha valaki beszédben nem vétkezik; az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
Nagyon sokszor vagdalkozunk, mondjuk foghegyről a szót, döfünk oda a fájdalmunkat éreztetve, hogy mi is fájdalmat okozzunk. Számtalanszor használjuk ki a másik “végszavait”, átkozódunk, rágalmazunk, hazudozunk, s tesszük azt, ami nem jó.
Néha csak védekezünk, vagy a “szemet szemért” alapelvnél maradva “vissza”-adjuk, ami jár. De ez sem megoldás. Mert ami kijön a szájon megfertőzhet… és a szív teljességéből szól a száj.
A zsoltáros Istennel intézi el a dolgokat. Neki sírja el, ha bántás éri; tőle kér igazságot. Az, ha szidja is az ellenségét, az Isten fülének szánja. Az átokzsoltárok frázisai is mind csak Istenre tartoznak. A világnak azt kell látnia, azt kell hallania, hogy a hívő ember , ma a keresztyén ember nyelve Isten dicsőségét hirdeti minden nap, mindenhol, mindenkor. Tőled is csak ezt hallja mindenki!
35. zsoltár: Perelj, Uram, perlőimmel…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu