Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 35. zsoltár
Zsoltárok könyve, 35. zsoltár 11-18. versei:
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. Jóért rosszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat síratnám, úgy jártam bútól meghajolva. Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Református énekeskönyv, 35. zsoltár 7-8. versei:
Gyászban jártam lehorgadva, mint ki az anyját síratja,
De ők szomorú esetemen örülnek, és gyűlnek seregben.
Hátmögül a gonosz népek engemet szörnyen nevetnek;
Ártatlan lévén, nem szánnak, sőt csúfolnak és szaggatnak.
A képmutató galibák fogukat rám csikorgatják,
És rajtam nagy csúfságot űznek, kik csak zabálódást keresnek.
Uram, míg nézed ezeket? Jövel, tartsd meg én lelkemet!
Egyedül voltom tekintsd meg, ez oroszlánoktól ments meg!
Kovács Mátyás Péter lelkipásztor (Sándorhomok) gondolatai:
- Az ellenségkép lelki rajza. A zsoltáríró Dávid kiönti lelkét Istennek. Panaszkodik ellenségeinek cselekedetei miatt. Lelki terhe azzal súlyosbodik, hogy azok korábban barátai voltak, akikért imádkozott, böjtölt és Istennél érettük közben járt. Most azonban hamis tanúkat állítanak ellene, akik olyan bűnnel vádolják, amiről nem is tud, illetve amihez nem volt köze, a jóért rosszal fizetnek, örülnek bukásán, rágalmazzák, csúfolják, megrabolják lelkét, és ami a legrémítőbb; nem nyugodnak, azaz azon törik a fejüket, mit lehetne még tenni ellene. A volt barátok tehát hálátlanságot követtek el, ellenségekké váltak. Valaki „barátod” volt, most a vádolód és napjaidat megkeserítőd. Ősi tapasztalatunk, hogy emberek rosszal fizetnek a jóért. Azonban a kérdés hozzád is szól: te hálás vagy azoknak, akik neked segítettek, tanítottak, neveltek, akik ma is harcolnak érted, áldozatot hoznak? Az istentisztelet és imádság alkalom arra is, hogy hálát adjunk Krisztusnak, hogy a „harci zajnak közepette” is munkálkodik érettünk. Fontos az, hogy ne csak önmagunk áldozatait lássuk, hanem Krisztusét is, melyet érettünk vitt végbe.
- Isten felé fordulás. A kép átrajzolása. A zsoltáréhoz hasonloó, nyomorult és lelkileg nehéz élethelyzetben két lehetőség van. Az egyik az, hogy magadba roskadsz, erőtlenné, passzívvá és ingerültté válsz. Éjjel rendszeresen felriadsz álmodból, ingerült leszel és depressziós. Pszichológushoz fordulsz – amely szerintem azért lett sztárfoglalkozás, mert a barátot és Istent helyettesíti. Hiszem, hogy ahogy influenzából is hamarabb gyógyít meg a jó feleség, mint egy jól felszerelt kórház, lelki bajainkat is hatásosabban gyógyítja meg a bölcs feleség, mint egy profi pszichológus. Mennyivel inkább Isten, akihez bátran fordulhatunk, akár a 17. vers kérdésével: „Meddig nézed Uram? Szabadítsd meg lelkemet a tombolásaiktól”. Nincs más lehetőségünk, mint az, hogy ezekből a „tombolásokból” Isten felé tekintsünk, Tőle várjuk, hogy ezeket az ellenséges hangokat megszelidítse bennünk és embertársainkban. Tőle várjuk, hogy „egyetlenünket”, azaz életünket megóvja az „oroszlánoktól”, azaz ellenségektől, és az ellenséges rajz-kontúrokat átformálja. Az átrajzolásokban pedig nekünk is szerepet ad.
- Fogadalomtétel. A 18. záróvers fogadalomtétel. A zsoltáríró megígéri, hogy a szabadítás után a gyülekezet közösségében fogja magasztalni és dícsérni az Urat. Sőt, azt is mondja, hogy az „erős nép” között fogja magasztalni Istent, azaz olyanok között, akik hittársai, támogatják őt, erősek az Úrban. Jó lenne, ha mi is ezzel a fogadalom-tétellel folytatnánk küzdelmeinket. Azzal a hitbizonyossággal – annak ellenére, hogy az ellenség állandóan próbálja rajzolni az ellentétek, gyűlölködések és próbák képeit – hogy Krisztus azokat porba írja (János 8.8), semmissé teszi, helyettünk perlekedik és feloldja vagy eltünteti életünkből. Imádkozzunk, hogy énekeskönyvünk 35. énekének 5. versét, a „hála legyen az Úrnak, ki nyugalmat ád szolgáinak” valóságát valóban megtapasztaljuk.
35. zsoltár: Perelj, Uram, perlőimmel…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu