Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 60. zsoltár
Zsoltárok könyve, 60. zsoltár 14. verse:
Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Református énekeskönyv, 60. zsoltár 7. verse:
Légy minekünk segítségül, őrizz meg ellenséginktül,
Mert az emberi segítség hiábavaló epedség.
Az Isten által minekünk lészen erős győzedelmünk,
És megszabadít ő bennünket, megtapodja ellenségünket.
Kovács Mátyás Péter lelkipásztor (Sándorhomok) gondolatai:
A fenti Ige szerint a cselekvők mi vagyunk, te és én teszünk dolgokat, sőt dolgokat viszünk véghez. Ami nem csak azt jelenti, hogy “csinálgatunk”, hanem azt, hogy elkezdjük, és be is fejezzük.
Sokszor kezdtem neki mindenfélének, aztán a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, a tűz kihunyt, és tervek, álmok, vállalkozások váltak semmivé, s veszett oda a nyersanyag meg a munka. Késnyelet faragtam csontból, de a penge nem készült el. Összevásároltam egy halom magot, de nem kerültek földbe. Polcra került a könyv olvasatlanul, pedig amikor a standon kezembe vettem, tudtam, meg akarom szerezni, el akarom olvasni… s még folytathatnám komolyabb dolgokkal is. Persze, hogy ezek apró dolgok, vagy hatalmasak – csak nézőpont kérdése. Egy kézműves, egy kovács játszva készít egy kést, de egy könyvelő… Egy szántóvető, vagy kertész ért a földhöz, a növényekhez, de egy komputervirtuóz…; egy tanár, vagy egyetemista falja a könyveket, de egy analfabéta…
Az Ige szerint hatalmas dolgokra vagyunk képesek (a fent említetteknél is hatalmasabbra), s nem csak képesek, de véghez is vihetjük őket: de egyedül nem!
Az Ige nem rólam és rólad beszél, hanem rólunk. Társak kellenek. Az kell, hogy ÉN és TE, előbb én és te, aztán MI legyünk, és ne csak nyelvtanilag!
“Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik és nincsen aki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd 4,9-12). Mi kivel társulunk?
Dávid háborúban áll s ehhez kéri Isten segítségét. Ott vannak csapatai, harcosai, Joáb a hadvezér, de ez még nem elég… Isten kell a győzelemhez, hogy befejezze az elkezdett háborút, hogy élve térjen haza, hogy békét hozzon népének.
Mi is harcban állunk, az elembertelenedéssel, a globalizmussal, az érdektelenséggel, a rohanással s mi mindennel szemben még, de nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a sötétség fejedelme ellen, a bűn ellen. Hát kérjük, hát hívjuk Istent és nyerünk.
60. zsoltár: Minket, Úr Isten, elhagyál…
Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 60. zsoltár
Zsoltárok könyve, 60. zsoltár 14. verse:
Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Református énekeskönyv, 60. zsoltár 7. verse:
Légy minekünk segítségül, őrizz meg ellenséginktül,
Mert az emberi segítség hiábavaló epedség.
Az Isten által minekünk lészen erős győzedelmünk,
És megszabadít ő bennünket, megtapodja ellenségünket.
Kovács Mátyás Péter lelkipásztor (Sándorhomok) gondolatai:
A fenti Ige szerint a cselekvők mi vagyunk, te és én teszünk dolgokat, sőt dolgokat viszünk véghez. Ami nem csak azt jelenti, hogy “csinálgatunk”, hanem azt, hogy elkezdjük, és be is fejezzük.
Sokszor kezdtem neki mindenfélének, aztán a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, a tűz kihunyt, és tervek, álmok, vállalkozások váltak semmivé, s veszett oda a nyersanyag meg a munka. Késnyelet faragtam csontból, de a penge nem készült el. Összevásároltam egy halom magot, de nem kerültek földbe. Polcra került a könyv olvasatlanul, pedig amikor a standon kezembe vettem, tudtam, meg akarom szerezni, el akarom olvasni… s még folytathatnám komolyabb dolgokkal is. Persze, hogy ezek apró dolgok, vagy hatalmasak – csak nézőpont kérdése. Egy kézműves, egy kovács játszva készít egy kést, de egy könyvelő… Egy szántóvető, vagy kertész ért a földhöz, a növényekhez, de egy komputervirtuóz…; egy tanár, vagy egyetemista falja a könyveket, de egy analfabéta…
Az Ige szerint hatalmas dolgokra vagyunk képesek (a fent említetteknél is hatalmasabbra), s nem csak képesek, de véghez is vihetjük őket: de egyedül nem!
Az Ige nem rólam és rólad beszél, hanem rólunk. Társak kellenek. Az kell, hogy ÉN és TE, előbb én és te, aztán MI legyünk, és ne csak nyelvtanilag!
“Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik és nincsen aki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd 4,9-12). Mi kivel társulunk?
Dávid háborúban áll s ehhez kéri Isten segítségét. Ott vannak csapatai, harcosai, Joáb a hadvezér, de ez még nem elég… Isten kell a győzelemhez, hogy befejezze az elkezdett háborút, hogy élve térjen haza, hogy békét hozzon népének.
Mi is harcban állunk, az elembertelenedéssel, a globalizmussal, az érdektelenséggel, a rohanással s mi mindennel szemben még, de nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a sötétség fejedelme ellen, a bűn ellen. Hát kérjük, hát hívjuk Istent és nyerünk.
60. zsoltár: Minket, Úr Isten, elhagyál…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu