Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 1. részének 15-20. versei:
15, És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
16, Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.
17, Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
18, Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alázuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
19, És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.
20, Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
Dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Amikor Péter megemlékezik Júdásról, nem követi a világi propaganda által leszögezett ősi és mindig bevált elvet: Bármi történik; ha hallgatunk róla, előbb-utóbb azt hiszik, hogy nem is történt meg!… Ha valami nem történt, de sokat beszélnek róla, lassan olybá veszik, hogy megtörtént.
Péter megtehette volna, hogy elhallgatja Júdás esetét. Miért is ne? Szégyen is beszélni róla. De Isten Szentlelke nem dolgozik propaganda-módszerekkel, ezért Péter nem hallgatta el Júdást.
Én azt mondtam volna – Isten Szentlelke nélkül!: – Tanítványtársak, az áruló megérdemelte a csúfos véget! Ez volt a méltó büntetése! Így jár minden Júdás!
Hogyan mondja el Péter?
Nem fűz a tényhez semmit. Tárgyilagosan, ítélkezés nélkül elmondja, mi történt. Két Igére; a 69. és a 109. zsoltárra hivatkozik. Egészen szárazon, csak tényeket mond. Halálos komolyan veszi Mestere parancsát: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Máté 7,1). Az ítéletet Isten végrehajtotta. Péter nem ítél.
Azt mondhatja valaki: Persze, hogy nem ítél, hiszen neki is volt vaj a fején! Ilyenkor az ember óvatos, nehogy ő is sorra kerüljön…
Ám más Péter tagadása és más Júdás árulása!
Péter tudva is, tagadva is mindig Krisztusé volt, csak ő is olyan, mint minden ember: esendő, gyarló. Jézus nem angyalokat használt fel.
Júdás azonban szembefordult Jézussal: „vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.” – tehát élére állt azoknak, akik kivégzik Jézust. Erre mondja a zsidókhoz írt levél, és más helyen is a Biblia: ez a Szentlélek elleni bűn, az egyetlen bűn, amire nincs bocsánat. Egyvalaki megbocsáthatta volna: Jézus, ha Júdás megáll a keresztje alatt.
Péter tagadása után zokog és sír. És Jézus egyszer azt mondotta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5,4). Akik még sírni tudnak, azokat meg lehet vigasztalni. Júdás már sírni sem tudott, ezért meg kellett halnia saját keze által. Nyugodtan mondhatja Péter azt, amit mond.
37. zsoltár: Ne bosszankodjál a gonosztevőkre…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu