Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Habakuk próféta könyve 2. részének 3. verse:
Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik: nem marad el.
Oswald Chambers gondolatai:
A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz. A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és kötelesség-teljesítésről, hanem mert látta Istent. “Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.” (Zsid. 11,27). Aki látja Istent, az nem egy ügynek, vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja. Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket. Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen, (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta) anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent.
“…ha késik is, várd türelemmel” Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. A szellemi elégültség a gonosztól van. “Mit adjak az Úrnak jótetteiért? A hálaadó pohárt én felveszem, és az Úr jótéteményét hirdetem” (116. zsoltár). Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést. “Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok” – így azonnal a romlás útjára jutunk. Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk. “Nem mondom, hogy már elértem, vagy, hogy már tökéletes volnék…” (Fil. 3,12). Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál. Őrizkedj a szellemi elernyedés veszélyétől.
116. zsoltár: Szeretem és áldom az Úr Istent…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu