Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 61. zsoltár
Zsoltárok könyve, 61. zsoltár 3. verse:
E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.
Református énekeskönyv, 61. zsoltár .1-2 verse:
Kiáltásom halld meg, Isten! Vedd füledben az én könyörgésemet,
Mert én szívem nagy ínségből, messze földről kiáltja Felségedet!
Végy fel engem kőszálra, magasságra, hol bátorságom legyen,
Mert te vagy én erős tornyom, vígasságom én ellenségim ellen!
Simon Attila lelkipásztor (Tamásváralja) gondolatai:
Gondolkodunk és panaszkodunk. Olyan bizonytalan minden, olyan száraz, színefogyott a mindennapok egymásutánisága. Nehéz az egyedüllét, vagy éppen nehéz együtt élni a másik emberrel. Sokat várnak tőlünk, és mi egyre kevesebbet tudunk, bírunk teljesíteni. Alig tudjuk beosztani a keveset, szeretnénk többet, de nincs rá mód és lehetőség. Betegek vagyunk vagy betegeink vannak. Van-e kiút a nyomorúságos helyzeteinkből? El vagyunk keseredve a holnapot illetően, úgy érezzük, hasonlítunk a zsoltárosra, mert sokszor eleped a szívünk.
A zsoltáros azonban csak részben hasonlít hozzánk, hiszen ő nem önmagába fordulva gondolkodik és panaszkodik, nem egy másik emberhez fordul, hanem Istenhez kiált. Az idegen földről, ellenséges területről a jeruzsálemi templomba vágyik, Isten közelségébe, a sziklára, a biztonságos helyre, ahová nem tud feljutni.
Magunktól mi sem tudunk kijutni a saját mélységeinkből, hát kiáltsunk Istenhez, hogy vezessen minket is, előbb a templomfalak közé, ahol az Ige mellett megtanulhatjuk és megérezhetjük: Isten a mi menedékünk, erős bástyánk minden ellenség ellen, minden élethelyzetben.
61. zsoltár: Kiáltásom halld meg, Isten…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu