Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 2. részének 10-12. versei:
10, Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához:
11, Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!
12, Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát és kiment mindenki szeme láttára, úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: “Ilyet még sohasem láttunk!”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
A lélektant is felhasználó teológia értelmezése szerint itt olyan betegről van szó, akinél a lelki jelenségek testi tünetet okoztak, akit megbénított kora és környezete hite: a betegség egyenlő a bűnnel. A bibliabeli béna valamiben megbetegedett. Bűnös – mondták körülötte, és ördögi kör közepébe került. Mert beteg, következésképp bűnös. És mert bűnös, ezért beteg. Minden bizonnyal lehetett bűne. (Ugyan kinek nincs?) Egyre inkább lebénult ebben az ördögi körben. Ám barátai igen leleményes módon megbontják az alacsony, egymás mellé rakott botokból és vályogból készült, tapasztott háztetőt és Jézus lábai elé eresztik. Jézus, látva hitüket (a betegét és barátaiét), így szól a bénához: “Fiam, megbocsáttattak bűneid.” Azaz kiemeli az ördögi körből. Bűnbocsánatával a lelkét szabadítja fel, és ennek következménye a test gyógyulása. Egy mai példával: Azt kevesen fogadják el, hogy a sorsomra panaszkodom, amely “agyonnyom”, de azt méltányolják, hogy fáj a hátam. Ez így már szalonképes, és beutalnak. És valóban fájhat a hát IS.
Amit a mai orvostudomány tud, és az orvoslásban felhasznál, azt a zsoltáros már több ezer évvel ezelőtt érezte, sőt le is írta a 32. zsoltárban:
Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.
Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét és nincs lelkében álnokság.
Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.
De meddig? És a diagnózis után következik a terápia. Addig, amíg:
Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam.
Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak,
És te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.
Amikor csontjai kiszáradásáról ír a zsoltáros, nem valami csontbetegségről, ritkulásról, vagy kopás miatti fájdalomról szól, hanem arról számol be, hogy van a lélek felől a test felé ható fájdalom is. Amíg a zsoltáros elnyomta hűtlenségét, vétkét, és úgy élt, mintha mi sem történt volna, testi fájdalmai jelentkeztek és álmatlanság gyötörte. Amikor nem takargatja többé, hanem bevallja, bocsánatot kap az Úrtól, aki körülveszi a menekülés örömével. Gyógyulni kezd!
Mi történhetett a betegben emberi síkon? Jézus felszabadította benne – mintegy felrobbantotta – a tartalék lelki energiáit, amelyek szétáradva tüstént gyógyítottak. Ami az emberben végbe mehetett, úgy véljük, hogy értjük. De hogyan tette ezt Jézus? Jézus hozzá tudott férni a lélek általunk hozzáférhetetlen, vagy alig-alig hozzáférhető tartalékaihoz. Ez a csoda, maga Jézus. Ő a csoda!
32. zsoltár: Ó, mely boldog az oly ember…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu