Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Mózes első könyve 1. részének 26-28. versei:
26, Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.
27, Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
28, Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet…
John Stott lelkipásztor gondolatai:
Isten uralmat adott nekünk a föld felett. Figyeljük meg a két isteni döntést: a 26. versben: “alkossunk embert a képmásunkra”, és “uralkodjék az egész földön”. Nézzük meg, milyen két cselekedettel fejezte ki Isten az elhatározását: “megteremtette Isten az embert a maga képmására” és “ezt mondta nekik: “töltsétek be és hódítsátok meg a földet” (27-28. vers) Így az ember a kezdetektől fogva különleges helyzetben van: Isten képmásai vagyunk (olyan szellemi, erkölcsi, társadalmi és lelki tulajdonságaink vannak, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megismerjük Istent), ráadásul uralmunk van a föld és annak élőlényei fölött.
Annak köszönhető ez az egyedülálló hatalmunk a föld felett, hogy Istennel is különleges kapcsolatban vagyunk. Isten egy rendet, sőt egy hierarchiát állapított meg a teremtésben. Az embert középre helyezte, ezért a Teremtő és a többi (élő vagy élettelen) teremtmény között van a helyünk. Bizonyos szempontból egyek vagyunk a természettel, hiszen mi is a világba tartozunk; az élőlények sorába. Ugyanakkor különbözünk is a többi teremtménytől, mivel Isten képmását hordozzuk, és hatalmat kaptunk felettük. Biológiai szempontból olyanok vagyunk, mint az állatok. Például lélegzünk, hasonló módon táplálkozunk és szaporodunk. Ugyanakkor sokkal magasabb szinten éljük az életet, és ebben egyáltalán nem az állatokhoz, hanem inkább Istenhez hasonlítunk; képesek vagyunk gondolkodni, döntéseket hozni, alkotni, szeretni, imádkozni és hatalmat gyakorolni. Ez a mi átmeneti helyzetünk Isten és a természet között, a Teremtő és a teremtett világ többi része között. Egyszerre függünk Istentől és uralkodunk a földön.
Mindez – a tudományos kutatások, a sok felfedezés és találmány a biológiában, kémiában, fizikában és más tudományágakban, valamint a technológiai vívmányok – tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember engedelmeskedett Isten parancsának és gyakorolja a tőle kapott hatalmat. Szó sincs róla, hogy Prométeuszként viselkedett, aki ellopta a tüzet az istenektől. Az emberek egyre több területen uralják a föld erőit, mégsem hatoltak be Isten privát szférájába, hogy elvegyék tőle a hatalmat. Azt meg végképp nem képzelhetik, hogy sikerült teljesen kiismerniük a világegyetemet, ahol Isten “rejtőzködött”, és most már nélküle is boldogulnak. Ostobaság lenne ilyen következtetéseket levonni. Lehet, hogy az emberek nem tudják, vagy nem hajlandók beismerni, de a sok tudomány és találmány révén sem sikerült átvenni Isten előjogait, és csakis azt a hatalmat gyakorolhatják, amelyet tőle kaptak.
24. zsoltár: Az Úr bír ez egész földdel…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu