„Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” /Szent János apostol evangéliuma 21:16/

II. Sylvester pápa esti imájába merült a Vatikán könyvtárszobájában, mikor nagy fényesség öntötte el a termet, s egy tündöklő arcú angyal lépett elé és így szólt: „Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában egy ismeretlen nemzet követei jönnek hozzád, akik Tőled Fejedelmüknek, az apostoli áldás ajándékával egyetemben, királyi koronát kérnek. Mert tudd, hogy ez Fejedelmüknek, a dicső királyi ranggal együtt, élete érdemeiért jár. Krisztus evangéliuma hirdetésére templomokat építtet, a Napba Öltözött Asszonynak ajánlotta fel országát, Aki az Ég Királynője.” – Az ifjú hirtelen eltűnt, a fény kihunyt, a pápa egy kisebb terembe sietett, hol vörös bársonyra helyezve várakozott a korona.

Continue Reading →

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened,az Úr ad neked!” /II. Mózes 20:12/

Isten teremtett világában az abszolút tekintély az Ige!!! Azonban Isten beszédének megkérdőjelezése már nem sokkal a teremtés után a Sátán által megtörtént: „Csakugyan azt mondta Isten?” (I. Mózes 3:1)Ha egy fiatal a szülei iránti tiszteletet nem tanulja meg, nem fog tudni igei módon viszonyulni állami, gazdasági, szellemi tekintélyrendekhez sem.
Az Újszövetség felhívja a figyelmet, hogy az ötödik parancsolat az első olyan, mely nem fenyegetést, hanem ígéretet tartalmaz:
„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.”
„Tiszteld atyádat és anyádat”, – ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó legyen dolgod, és hosszú életű légy a földön”
(Szent Pál apostol levele Efézusba 6:1-3)
A Tízparancsolat ötödik törvénye látásom szerint még a szülők tiszteleténél is több. Isten igéjét tudós írásmagyarázók kiterjesztik egyetemlegesen a felnőtt társadalom tagjai felé is. Persze a tiszteletet ki is kell érdemelni.

Continue Reading →

„Ti vagytok erre a tanúk” /Szent Lukács evangéliuma 24:48/

Técső, az öt máramarosi koronavárosok egyike, melyet a Teremtő megáldott a világ legjobb földjével, legszebb vizével, legfinomabb sójával. Károly Róbert királytól már 1329-ben városi rangot nyert dolgos, hívő, becsületes magyar, ruszin, és kevés német lakossága. Aztán elérkezett a nagy próbatételek ideje, Adyval szólva a pokolba szakadtunk. Trianon átkos gyásza a folyó Tiszát jelölte ki határnak Románia és Ukrajna között. Szegény Técső az ördög és a sátán között „választhatott”, így lett olcsó préda hulló jaj és forró vér felett.

Continue Reading →

„Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már”/Szent Lukács evangéliuma 24:29/

Arany János a magyar lélek és nyelv zsenije a Toldi trilógia egyik megható jelenetében írja le, mikor Bence a hű szolga keresi jó urát, a fiatalon elbujdosott Miklóst. Viszi neki édesanyja hazaváró aggódó szeretetét, az elemózsiával telt kosarat, a rókalelkű báty tovatűnő rossz emlékének feledésre ítélt bánatát.
Nincs messze Szilágynagyfalu tornya, mely a nádasok és gonoszságok mélységében is mutatja az utat. Mindig hazafelé, mindig az ég felé, mindig az üdvösség felé.

Continue Reading →

„Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt” / Szent János apostol evangéliuma 20:8/

Egy nagy igehirdető egyszer azt mondta, hogy gyakoroljuk az egyedüllétet, már csak azért is, hogy ránk ne törjön a magányosság.
Szent Urunk mindenkinél magányosabb volt, mikor elérkezett áldott életének kereszten és sírban végződő megváltói nagyhete.
Virágvasárnap a százezres zarándoksereg tömege ünnepelte a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Krisztus Királyt. Nem az öröm, hanem a fájdalom, pusztulás és az eljövendő szétszórattatás tragédiáját siratta el.

Continue Reading →