Napi ige és dicséret (2020. augusztus 3.)

Amikor Jézust elfogták, a tanítványai mind elhagyták Őt, és elfutottak (26,56). Péter azonban távolról követte az elfogott Jézust, egészen a főpap udvaráig, és a főpapi szolgákkal együtt várta, mi lesz a vége ennek az egésznek… Péter félt, de mégis ő volt az egyetlen, aki legalább így rejtetten Jézus közelében maradt, mert tudni akarta a dolgok végét.

Continue Reading →

„Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek” /Apostolok Cselekedetei 17:6/

1970 nyarán a teljes visszavonultságban élő Ny. Hruscsov üzenet juttatott el az akkori Szovjetunió szent botrány hőséhez, az orosz nép bálványához, az orosz néplélek minden húrján játszó fékezhetetlen zsenihez, hogy találkozni szeretne vele.
Moszkva környékén egy szép nyírfaerdőben húzódott az elegáns, visszafogott ízléssel épített dácsa. A nagy Sztálin utóda, az egykori SZKP főtitkára, majd a Miniszter Tanács elnöke, 10 esztendeig élet-halál ura volt fénykorában. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra, nem érdekelte már a számtalan kitüntetése, senki nem kereste évek óta, lényegében teljesen magára hagyta családja is, titkon halálát várták, hogy hozzáférjenek a mesés örökséghez.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2020. augusztus 1.)

A darabokra tört kenyeret Jézus kiosztotta tanítványai között: „Vegyétek, egyétek!” Azután Jézus hozzátette: „Ez az én testem!” Az „én testem” annyit jelent, mint „én magam”. Ennek alapján Jézus azt mondta tanítványainak, amikor nekik adta a kenyeret: „Ez vagyok én magam!”
Jézus Krisztus pedig maga az élet! Ő feltámadott a halálból! Ő ma is él és éltet! Ő a bűnbocsánat, az új élet, az örök élet, az üdvösség maga. A feltámadott Úr él, ezért Ővele ma is közösségünk van; akárcsak egymással. Őáltala már „itt” az örök életet éljük! Jézus tehát önmagát adja az élet kenyereként tanítványainak (János 6,35).

Continue Reading →

Fwd: Napi ige és dicséret (2020. július 31.)

Isten mindenkinek adott a javaiból (15–18). Ez a kiindulás. Soha ne azt nézd, hogy a másiknak mije van, meg őneki mennyi jutott, hanem hogy neked mid van: azért légy hálás, azzal élj hűséggel, és még adatik hozzá (29). Ne mennyiségként értelmezzük ezeket a javakat, mert mihez képest sok, vagy kevés valami! Ehelyett arról van szó, hogy az Úr különböző talentumokat adott a szolgáinak: mindenkinek mást, másként. Ezért egymásra szorulunk. Ez csodálatos így.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2020. július 30.)

“Vigyázzatok!” Megnyugtat, és nem rettegtet ez a felszólítás, mert Jézus mondja (1). Éppen ezért nem félelmet, hanem megnyugvást ajándékoz ez a figyelmeztetés, amiből féltő szeretet hallik. Csak, ha az Úr mondja, hogy vigyázzunk, akkor nem félünk! Ő már megnyitotta országának ajtaját előttünk. Mi már megérkeztünk. Ez a hit csodája (1). Nincs miért aggódni! Amíg itt vagyunk, tesszük a dolgunkat, amíg tehetjük, megtöltjük mindig a lámpást olajjal, hogy világíthassunk az Ő érkezéséhez (4). Bizony, gyakran elalszunk, nem mindig állunk haptákban, gyakran kevés már a világításhoz szükséges olaj. De amikor az Úr érkezik, akkor Ő maga készít fel bennünket a fogadására, nem a magunk okossága és készsége (6–7).

Continue Reading →