„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt” (Szent Péter apostol I. lev. 3:3-4)

A Teremtő 1927. évének december 25. napján ékes és szép renden vonult a Karácsony első napi úrvacsorás istentisztelet után a mezőségi Pusztakamarás református templomából kedves hajlékába minden jó magyar. Lelki otthonának örökkévaló szentségét vitte földi otthonába, hol a terített asztal békességes hűségében költötték el az ünnepi ebédet családi körben. Felemlegették tavalyi papjukat, akit azóta nagy tudománya az Egyházkerület püspöki székébe emelt Kolozsváron.
Persze tudták ők mindig, hogy aki ilyen regényeket ír mint Makkai Sándor, az nem marad az idők végezetéig kis falujukban, de ez az új fiatal tiszteletes is kezd belerázódni a szolgálatokba és megbirkózni a nehéz örökséggel.

Continue Reading →

Napi ige (2021. március 5.)

Jézus tanítványainak kérdésében ráismerek az emberi természet egyik gyakori jellemző megnyilatkozására. Ahogy ők tudakolják a vakon született ember esetének a magyarázatát, úgy szoktunk megállani a világban levő sok baj és szenvedés láttára, hogy ilyen vagy amolyan elmélettel elégítsük ki értelmünk kíváncsiságát. De mit segítünk minden effajta okoskodással a szánandó érdekelteken? (1-2.)

Continue Reading →

„Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek” (Mennyei Jelenések könyve 1:11)

A Mindenható Isten uralja térben és időben a világegyetem teljességét, amelynek egy Mars nevű közeli bolygójára hét hónapos szüntelen száguldás után leszállt egy űrszonda, hogy kutassa az élet kezdetének nagy titkát, küldje a földi központba az adatok halmazát.
A világegyetem teljességéhez mérve milyen mérhetetlen kis teljesítmény ez, pedig mekkora szellemi és anyagi erőfeszítés előzte meg, és századok tudományos víziója lett valósággá néhány nagyhatalom hegemonikus nagyra-vágyásában.
A Mindenható Isten uralja a fenséges uralkodók idejét, a hitvány szélhámosok korát, a diktátorok rémült halálfélelmét a számonkérés közelsége előtti rettenetük pánikjában.
A Mindenható Isten uralja a megalázottakat, megszomorítottakat, egérlyukba menekülőket, elhurcoltakat, árvaságra jutottakat.

Continue Reading →

Napi ige (2021. február 26.)

Sóvárogva figyelek arra: mit mond magáról Jézus. Világosságul kínálja magát az egész sötétségben tévelygő világnak és benne nekem is. Amíg Őt “követem”, addig fényesség esik az utamra és csak nyomában kell haladnom. Mindig tudhatom: merre haladjak: jó úton vagyok biztos cél felé. Mi lenne belőlem e nélkül az “élet világossága” nélkül? Mi pótolhatná azt? (12.)

Continue Reading →