„Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret” /Szent Pál apostol II. Korinthusi levele 9:10/

Szent Pál apostol vezetésével összeül az apostoli Konvent, reá néznek a korabeli Európa térképére, és döntést hoznak, melyek azok a legelesettebb, legrászorulóbb, legnyomorultabb közösségek, egyének, akiknek javára gyűjtést kell szervezni.
A munka szervezésére és irányítására a hűséges Tituszt bízzák meg, akinek tiszta szíve, tiszta keze és tiszta élete megkérdőjelezhetetlen volt mindenki számára.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2020. november 4.)

Milyen gyarlók vagyunk! Milyen könnyen eltántorodnak a gondolataink a Jézus Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől (3). A gondolat összevissza csapong – leginkább itt vagyunk kísérthetők –, de éppen abban mutatkozik meg a hitünk, hogy csak az Istennek kedves gondolatainkból lesznek szavak és tettek; miközben a mi Urunk hatalma még a gondolatainkat is megtisztítja és megőrzi a Krisztusban (Filippi 4,7).

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2020. november 3.)

Sok küzdelme volt az apostolnak Korinthusban, az itteni gyülekezettel. A helyzet tipikus: az apostol vitte nekik az evangéliumot, és az így alakult gyülekezetben máris létrejött egy belső mag, aki saját maga belső körét tartotta igazán Krisztushoz tartozónak, másokat nem (10,7–11), valamint ez a csoport a gyülekezet valódi születését is magának tulajdonította. Ezek önmagukat ajánlgatva, önmagukkal dicsekedtek, a maguk mértéke szerint; valójában lenézték Pált: erőtlen alkatát, görög mérték szerint szánalmas beszédét, de ezek szerint a hitét is (10,9–12).

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2020. november 2.)

Most csak a „felszínét” tudom érinteni ennek a gyönyörűséges igeszakasznak, de ez a felszín is fontos üzeneteket láttat.
Kérem, félre ne értsék: a személyes hang, csak példa, eszköz, hogy megszólaljon az üzenet. Gyerekkori házunk utcájából, az egykori lakók közül, szinte mindenki kihalt. Az édesanyám házával szembeni épületet is új lakók vették meg, ahol minden családtagnak külön autója van. „Ezek” teleparkolják az előttünk húzódó utcaszakaszt, és nemhogy nincs esélyem megállni, még a házunk közelében sem; de ami ennél nagyobb probléma, hogy azóta egyszer sem tudtam beállni az udvarunkba, mert nem tudok ráfordulni a nagykapunkra. Ez évek óta gond. Többször udvariasan kértem őket, jelezve a problémát, ám olyan választ kaptam, aminek sem a tartalmát, sem a hangnemét nem részletezem itt.

Continue Reading →

„Szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk” /Szent Pál apostol II. levele Korinthusba 7: 3/

A Királyzsoltár 2. versében csendül fel az író szívéből a hitvallás: „Szeretlek, Uram, erősségem!”
(Zsoltárok könyve 18:2)

Ilyen tisztán, forrón, személyesen nem buggyan fel máshol e vallomás Isten iránt. Erre a magányos és lélekből emelkedő hangra az Újszövetség felel Jézus bizonyságtételeiben, a Biblia szívében. Ha csak ezt az egy Igét őrizte volna meg az emlékezet, már a Kjelentés teljességét hordoznánk:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
(Jn. 3:16)
„Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket”, – adja meg a végső megfogalmazást Szent János apostol I. levelében.

Continue Reading →