„Értitek, hogy mit tettem veletek?” (Szent János apostol ev. 13:12)

Jézus, a Mester élete példát adott a tanítványoknak, és ennek a példának az utánzása, továbbadása és megőrzése formálhatta a korai evangéliumi hagyományt.

„ÉRTITEK, HOGY MIT TETTEM VELETEK?” – „eipen autois, Ginoskete ti pepoinkahümin?”

Lehet-e egyáltalán érteni Istent? A Szentháromság titkos tanácsvégzését? A kezdeteteket, a folyamatokat, a végeket, a miérteket, a hogyanokat?
Lehet-e a napba nézni? Lehet-e a világegyetem csillagrendszereinek galaxis-halmazát érteni? Lehet-e a DNS molekulák kódjait megfejteni?
Letelepedni Michelangelo, Newton, Beethoven lábainál és megérteni őket! – Lehet-e?, pedig ők emberek voltak, és mégsem menne!
Letelepedni Munkácsy, Bolyai, Liszt lábainál és megérteni őket! – Lehet-e?, pedig ők emberek voltak, és mégsem menne!

„Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.”
(Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének)

„Istenülő vágyaimba ki látott?”, – írja egy másik helyen a költő-géniusz Ady.
„A világban semmi olyan nem történik, ami a lelkünkben előtte meg nem történt volna”, – írja Nyírő József plébános, írófejedelem az Úz Bence c. könyvében.

SZENT URUNK LETELEPSZIK A TANÍTVÁNYAI KÖZÖTT, ÉS MEGMAGYARÁZZA AZ ÁLTALA ELVÉGZETT SZERTARTÁS ÉRTELMÉT

Continue Reading →

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, hiszen a lelket nem tudják megölni” (Szent Máté apostol ev. 10:28)

„Az igaz vallás nem mélyhűtő, a doktrína pedig nem állandó, hanem gyarapodik és fejlődik, akár egy fa, amely mindig ugyanaz marad, de egyre nagyobbra növekszik,és egyre több gyümölcsöt terem, – foglalta össze Szent Ágoston szavaival Ferenc pápa az általa képviselt irány lényegét.
Az én népem szegény, és én is közéjük tartozom.
Mutassunk irgalmasságot, apostoli bátorságot és tartsuk nyitva az ajtókat mindenki előtt.
A magyar nyelvet Magyarországon kívül nem beszélik csak a mennyországban, mert egy örökkévalóság kell megtanulni.”

Európa és a világ vallási vezetői tiszteletteljes csodálkozással látják rendezvényeinket Eucharisztikus Konferencián, stadionokban, hol ökumenikus nyitottság, szép környezet, igényes felkészültség fogadja a vendégeket. Családok fontossága, nemzedékek szerepe, himnuszunk, melynek egyik forrása Zrinyi Miklós Szigeti veszedelme, költő-hadvezér, aki csak Magyarországért volt képes meghalni.

Az élet három legfontosabb alappillére: alkotni, örülni, szeretni: higgy, szeress, tudj!

Continue Reading →

„Tiszta vizet hintek reátok, hogy megtisztuljatok” (Ezékiel próféta 36:25)

A Bibliában a számoknak jelentősége van, így a böjti napok számához, a negyvenes számhoz is nagyon fontos spirituális és történelmi események kötődnek.
Negyven napig tartott a vízözön
Negyven évig vándorolt a zsidó nép a pusztában, miután Egyiptomból kijőve átkeltek a Nádas-tengeren (Vörös-tengeren)
Negyven napig tartózkodott Mózes a Sinai-hegyen, miután átvette az Úrtól a 10 parancsolat két kőtábláját
Negyven napos böjtöt hirdetett Jónás próféta Ninivében
Negyven napon át tartott böjtöt Szent Urunk a pusztában, nyilvános működése megkezdése előtt

Continue Reading →

„Sőt eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy áldozatot mutat be Istennek” (Szent János apostol ev. 16:2)

Imperator Caesar Domitianus (Róma, Kr. u. 51. október 24. – Róma, Kr. u. 96. szeptember 18.) uralkodása 81. szeptember 14.-96. szeptember 18. (római császár) írta: Arról a végső büntetésről, kivégzésről, avagy mártíriumságról, amellyel az istentelen világiak Krisztus hitüket vallóit sújtják.”
Abban a világban szokatlan szolidaritás hatotta át fiatal életét Domitianusnak, ismerte a szegénységet, papi pálya is vonzotta, nem volt jó a viszonya apjával és bátyjával.
Ott állt előtte Seneca római sztoikus filozófus, Néró császár nevelőjének intelme:
„Ducuint volentem fata, nolentem trahunt”, – „Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják”
A református egyház mártíromság tanítására a következő értelemben foglalja össze a hitvallás, a bátorság és a mártíromság erényeit:
‡ Hitvallás: A mártír hitvallása a hitért és a vallásért halála, amelyet a Szentlélek ajándéka kíséri.
‡ Bátorság: A mártír bátorsága a halálfélelem feletti győzelemben, amelyet a Szentlélek erőssége kíséri.
‡ A mártír üldözőikre adott válaszaiban gyakran látjuk, hogy nem a büszkeség, hanem valóban emberfeletti erő, amely tele van szeretettel és nem gyűlölettel.

Continue Reading →

„De bármennyire csikorogtak is a pokol kapui…”

(1. dia, címlap) 2026 februárjában a Magyar Református Egyház egy évszázadokkal ezelőtt történt eseményre emlékezik. 350 éve történt, hogy prédikátorainkat gályarabságra adták el, és onnan, csodálatos módon, 1676. február 11-én mégis megszabadulhattak. A mai vasárnapi istentiszteleten sok-sok gyülekezetben irányítjuk közösen a figyelmünket rájuk. Történetük felidézése így nem csak velük, hitvalló őseinkkel köt össze lélekben bennünket, hanem egymással is.

Continue Reading →