„Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám” /Apostolok Cselekedetei 20: 23/

„Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy gondolkodtam mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait” (I. Kor. 13:11)
Szent Pál apostol ha csak a szeretet himnuszát hagyta volna reánk örökül, honnan idéztem e két mondatot, már az is a halhatatlanok örök pantheonjába emelte volna.
Életműve, szellemi-lelki – theologiai öröksége felbecsülhetetlen kincs. 13 levele az Újszövetség negyedét teszi ki, mely rendszerbe foglalta Szent Urunk életművét gyülekezetekre, és személyekre lebontva.

Continue Reading →

„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál e hitet a földön?” /Szent Lukács evangéliuma 18:8/

Feljegyezte a krónika, mert őrizte az emlékezet, hogy a legsötétebb cionista-kommunista időszakban 1948–1956 között több világhírű magyar sportkiválóságnak gyűlt meg a baja az ördögi hatalommal, és annak képviselőivel.
Valójában az a régi bibliai történet elevenedett meg újra Magyarországon, ahol az alábbi isteni kijelentést olvassuk Jézus szavaival:
„Volt egy városban egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle:
SZOLGÁLTASS NEKEM IGAZSÁGOT ELLENFELEIMMEL SZEMBEN.

Continue Reading →

„Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségé légy a föld végső határáig” /Apostolok Cselekedetei 13:47/

Valakit egyszer megkérdeztek, hogy ha megidéznék a régi korok legnagyobb gondolkodóit, kikkel szeretne egy társaságban lenni?Válasz: „Jézust csak nézném, Pál apostolt csak hallgatnám, Ady Endrét pedig csak kérdezném”
Atyánkfia hallgathatta volna Szent Pál apostol szárnyaló zsenijét a pizidai Antiókhia zsinagógájában, hiszen több szombaton át tartott mindeneket átfogó theologiai alapvetése.
Így olvassuk: „A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Isten igéjét. Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.

Continue Reading →

„Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten” /Apostolok Cselekedetei 10: 34/

Mennyire más az Isten útja mint a mi utunk, és mennyire más az Isten gondolata, mint a mi gondolatunk.
Sokszor tapasztaljuk meg életünk folyamán, hogy a kegyesnek és szentnek gondolt helyről elutasítás és rosszindulat árad felénk, a világinak és profánnak gondolt helyről pedig megértés és jóakarat lesz osztályrészünk.
„Élt Caesareában egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliai csapat századosa. Egész háza népével együtt kegyes és Istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.”

Continue Reading →