Napi ige és zsoltár (2024. január 12.)

Sokszor drága árat fizet az igazságért, aki mindent kockára tesz érte, de a végén gazdag jutalmat nyer kárpótlásul. A szent élet olyan, mint a vetés. Látszólag elvész a mag a földben, nem lehet újra összeszedni. Naiv dolog volna azonnali aratást várnunk. Ez a naivitás azonban érthető, hiszen itt a fényről van szó, és lehetetlennek látszik, hogy a fényt a földbe temesse valaki. Igehelyünk mégis arra utal, mintha a fény el lenne rejtve. Valahol megvan, de senki nem látja, mintha el lenne takarva. Mi azonban egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy napon ez a fényözön egyszer csak áradni fog.

Continue Reading →

„Írd meg tehát, amiket láttál, amik vannak, és amik történni fognak ezek után” (Mennyei Jelenések Könyve 1:19)

Drága Anyukám!

Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez.
Nagy sokára jött.
Ne várjatok most már tőlem levelet, és ti sem küldjetek.
Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk.
Erre esküdtünk meg!
Küldtem haza november 14-én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt.
Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül.
Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni.
Nagyon szeretlek!
Istentelen hideg van. Itt ülök géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy.
Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is.
Itt halunk meg! Kérlek, hogy ne haragudj reám.

Kezedet csókolja hű fiad: Jóska!

1943.01.11. Oroszország

Continue Reading →