„Betelt az idő, és egészen közel van már az Isten Országa” /Szent Márk evangéliuma 1:15/

Már az első keresztyén század közepére erőteljes növekedést ért el a misszió áldása. Az apostolok imádsága, félelmet nem ismerő bátorsága, mindeneket meghaladó intellektuális felkészültsége hír lett a Birodalom fővárosában, Rómában is. A császárok felemásan fogadták a híreket. Miféle új mozgalom, szekta ez? Egymást szeretik?
Vagyonközösségben élnek? Megváltó Jézusról beszélnek? Az isteni Tibérius, majd Claudius kezdetben kíváncsiságból szeretett volna találkozni néhány keresztyénnel.

Continue Reading →

„Egyszer csak megjelent Júdás” /Szent Márk evangéliuma 14:43/”

Júdás sötét alakja magasodik fel a passió félhomályában. A legrejtélyesebb, sőt egyenesen megoldhatatlan embertitok. – Mi volt árulásának igazi oka? – Mi vitte őt Jézus környezetébe és mi tartotta ott? Hihetetlen pimaszság a Júdás csókja, de ésszerű. Igazi példája annak, hogy amikor valaki aljasságra határozza el magát, már mindegy, hogy abban milyen mélyre süllyed. Mi lett a vége?
Mindezekre az evangélium írói nem adnak feleletet, s amit leírnak öngyilkosságáról, nem elegendő. Maga Isten rejtette itt el a racionális magyarázatot előlünk, hogy lássuk meg az ember szörnyű leromlását, erkölcsi züllöttségét, lelki hitványságát. Mi Urunk Jézus Krisztus királyi öntudattal intézi saját sorsát, melyben tündököl Isten akarata, mely a gonoszságot a legnagyobb jó forrásává teszi.

Continue Reading →

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” /Mennyei Jelenések 2:10/

A jóság szeretett apostola, aki az Utolsó Vacsorán Jézus szívének egyre halkuló dobbanását hallgatja, élete végén megbízást kap a Menny Megdicsőült Urától, hogy írja meg a Szentírás utolsó könyvét, az Újszövetség egyetlen prófétai művét a Mennyei Jelenéseket. A Biblia egyik legszebb idézete az alapigénk, melyet Móricz Zsigmond regényének címében így tisztelt meg: „Légy jó mindhalálig”.
Az Kis-Ázsiában élő hét gyülekezet egyike Szmirna, egy gazdag kereskedőváros volt jelentős átmenő forgalommal. A hét gyülekezetből mindegyik kap valamilyen elmarasztalást, kivéve Szmirna, ahova ez az ige küldetett, és csak dicséret illeti.

Continue Reading →

„Virrasszatok és imádkozzatok” /Szent Máté apostol evangéliuma 26:41/

E történeten keresztül bepillanthatunk Megváltó Szent Urunk szívébe. Példát ad nekünk ebben is lelki próbáinkhoz, harcunkhoz, félelmeinkhez.
Ha figyelmesen olvassuk Szent Máté apostol evangéliumának 26. fejezetét, megérthetjük, hogy itt egy mindent eldöntő kozmikus harc bontakozik ki Jézus és a Sátán között.
A Gonosz azt akarja, hogy Jézus ne vállalja a keresztáldozatot, ne igya ki a halál keserű poharát, ne váltsa meg az emberiséget bűneiből egyszeri és tökéletes áldozata által.
Ha le tudta volna téríteni az Isten-szerinti útról, az egész emberiség pokolra jut. A kezdettől fogva gyilkos, hazug, áruló minden erejével kísérti Jézust.

Continue Reading →

„Tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól” /Jakab levele 1:27/

Az Újszövetség e csodás gyöngyszeme legnagyobb püspökünk tanítása szerint nem hittani, hanem etikai mű.
A szerző szép görögséggel írt, ismerte az ószövetségi szent iratokat, az Úr Jézus Krisztus közvetlen környezetéhez tartozott, és végtelen egyszerűen és szerényen így mutatkozott be a levélfőben: „Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek”
Mintha Bach orgonamuzsikáját hallgatnánk, mintha Munkácsy Boglyás szekér képét néznénk, mintha Petőfi verseit olvasnánk!
E bibliai mű alapgondolata, hogy az igazi hit jó cselekedetekben gyümölcsözik. Az erkölcstől elválasztott hit képmutatás. A szó keresztyénségével szemben a tett keresztyénségét hirdeti. A Hegyi Beszédnek visszhangja egy nemzedék után.

Continue Reading →