Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy benned lévő közbenjáró Szentlélek sajátos módon intézkedhessen. Ne vágj elébe azzal és ne mondd: Magamnak kell vigyáznom, magam leszek a saját gondviselésem, nekem kell őrködnöm. Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy. Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás harcába, hanem, hogy a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, felhasználd arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetőséget adj magadban a Szentléleknek arra, hogy közbenjárhasson értük. Így sepri tisztára Isten a szentjeivel az egész világot.
Az aggályoskodás és gyötrődés, a kételkedés és bizalmatlanság mindig gyengeségre vall. Mire megyünk azzal, ha csontig soványodunk a tépelődésben? Visz valamire a sok töprengés? Mindezzel csak alkalmatlanná tesszük magunkat a cselekvésre, és annyira elcsigázzuk lelkünket, hogy végül képtelenek leszünk bölcsen és higgadtan dönteni. Így csak küszködünk és elmerülünk, míg ha hinnénk, a víz színén maradhatnánk.
A böjti időszakban egy fakeresztet állítottunk fel a templomunkban, melyet egyik egyháztagunk faragott somfából. Húsvét reggele előtt átvittem a keresztet egy kinti raktárhelységbe, arra gondolva, hogy a következő évben ismét felállítjuk. És íme, mi történt? Isten arra használta azt a keresztet, hogy egy nagyon fontos leckét tanítson nekem húsvétról. Néhány héttel később ugyanis, amikor ismét bementem a raktárba, különös látvány fogadott. A keresztet széltében-hosszában rügyező ágacskák borították! Hetekig a nedves, sötét helyiségbe zárva, új élet serkent a keresztből.
Az ENSZ legutóbbi közgyűlésén hangzott el New Yorkban az elmúlt héten, ahol a főtitkár szavai sokakat sokkoltak:
„A ENSZ nem azért jött létre, 1945. október 24. napján San Franciscóban a második nagy világégés után, hogy elhozza a földre a mennyországot, hanem azért, hogy megőrizze és megmentse az embereket, az emberiséget, az – az országot, az országokat az újabb pokoltól.
Az a baj sok tisztségviselővel itt,hogy aki ideológián keresztül nézi a világot,az nem látja a látja a valóságot”
Egy éjszaka tűz pusztított a városban. Az emberek mentették magukat, hozzátartozóikat és értékeiket. Mindegyik szülő azon igyekezett, hogy a lángok közül kimentsék gyermekeiket. Az egyik ház már teljesen lángokban állott, amikor az édesapa összeszámolva család tagjait, rémülten vette észre, hogy hatéves kisfiuk hiányzik. A kisfiú, aki az emeleten aludt, későn hallotta meg a kiáltozást és a félrevert harangokat.