A Biblia az üdvösségnek a Jézus Krisztus által megszerzett és az életre vezető útját tekinti egyedülálló, hitben járható útnak, és ezzel minden más, emberek által kitalált üdvözítő folyamatot kárhozatba vivő tévútnak bélyegez. A Krisztusban való üdvösség kizárólagossága újra meg újra annyira nyugtalanította és nyugtalanítja az emberi kedélyeket, hogy alkalmilag a következő ellenvetéseket hangoztatják:
Kedves László! Az írásait elragadtatással olvastam.A nemzeti elkötelezettség számomra is nagy érték, amiért küzdeni kell!Ön ezt a csodálatos isteni képességével…
“Mert akinek van, annak adatik…” (25). Legyen bennünk készség arra, hogy a már megértett igéket megcselekedve folyamatosan előre haladjunk a hit útján. Aki megbecsüli az Istentől már megkapott ajándékokat, az újabbakat fog kapni tőle. Isten iránti engedelmességünk a hálánk azért, amink már „van”, és jó reménységgel várjuk, hogy „megadatik” mindaz, amit a jövendő időkre készített el nekünk.
Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, de amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk, holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak.
Egy régi találkozón, az elszakított területről érkező lelkipásztor elmondta:
„Sokszorosan kisebbségben érzem magam. Mint magyar anyanyelvű az idegenek között, mint református az ortodoxia állam-vallással szemben, mint édesapa az idegen nyelvű iskolában, ahol próbálom gyermekeim segíteni és védeni.
Trianon egy átok, bilincs, gyötrelem, mely fogva tart és szorításából nem enged. Gyermek koromtól nyomása alatt élünk, bármerre nézek, Trianont látom.
Anyaországi magyar ezt soha nem érezte meg.
A világtörténelem legaljasabb, legmocskosabb, legszomorúbb merényletét követték el ellenünk a nagyhatalmak”