Igazi, felfokozott hangulat uralkodhatott Jeruzsálemben. Az emberek lassan már készülődtek haza, nagyon sokan az otthonra gondoltak. Arra, mit mondanak el, mit osztanak meg a többiekkel. Sokan a csodákról, a gyógyulásokról akartak beszámolni, hogy találkoztak Valakivel, aki bizonnyal a Messiás!
Krisztus a mi bűneinket hordozta, a bűn pedig elszakít, elválaszt Istentől. Bűneink az Atya és a Fiú közé kerültek. Az Úr Jézus, akinek öröktől fogva, még földi élete alatt is töretlen közössége volt Atyjával, most egy pillanatra mégis megtapasztalja az elhagyatottságot. Krisztust bűneink a pokolba juttatták. Átélte az Istentől elszakadt lélek gyötrelmeit. Amikor bűneinket magára vette, a mi halálunkat viselte el, és így elszenvedte helyettünk az Istentől való elszakadás büntetését, amit mi érdemeltünk volna meg bűneink miatt. “Váltságul adta önmagát mindenkiért.” (1Timotheus 2,6)
Ulrich (Huldrych) Zwingli 1484-ben született a svájci Wildhaus községben. Iskoláit Baselben és Bernben végezte, majd a bécsi és baseli egyetemeken tanult. Elsősorban a bölcsészettel és a humanizmussal foglalkozott.
1506-ban Glarus plébánosa lett, itt figyelme a középkori teológiáról fokozatosan a Szentírás felé fordult és egyre inkább azonosult a reformáció tanaival.
Az ószövetségi áldozati törvények, amelyek a mi számunkra olyan idegenül hatnak, kifejezetten tanítják a helyettesítés lehetőségét, vagyis, hogy valaki más vállalja a felelősséget egy ember bűnéért és ő hordozza el annak következményeit. A bűnért való áldozatokról ezt olvassuk: “Az Úr nektek adta, hogy azt terhelje a közösség bűne, és engesztelést szerezzen értük az Úr előtt.” (3Mózes 10,17) Ehhez hasonlóan, évente egyszer, az engesztelés napján Áronnak egy kecskebak fejére kellett helyeznie a kezét, hogy így azonosítsa önmagát és népét az állattal.
Elérkezett a kereszténység legnagyobb ünnepének nagyhete, Krisztus Urunk küldetéses életének szenvedésekkel terhelt végső napjai.
Hozsánnát és Feszítsd Meg-et kiáltozók órái.
Beteljesedtek a próféciák Sém utódján
Beteljesedtek a próféciák Ábrahám utódján
Beteljesedtek a próféciák Asszonytól született sorsán
„Mondjátok meg Sion leányának:
Íme, Királyod jön hozzád,
szelíden és szamáron ülve,
igavonó állat csikóján”