Isten Fiának e világra jöveteléből nagyon ellentétes hatások eredtek. “A világosság jött e világra” Őbenne. Voltak és vannak emberek, akik éppen ezért vonzódtak feléje. Életelemüket találták meg benne. Hittek Őbenne. De mások “inkább szerették a sötétséget”. Őket zavarta a “világosság” régi életük folytatásában. Ezért elzárkóztak előle és elfordultak tőle. Nem hittek Őbenne.
Akik így “gyűlölik a világosságot”, ezzel saját magukra mondják ki a “kárhoztatás” ítéletét. Az eljövendő ítélet majd csak kinyilvánítja és megpecsételi már régen eldőlt sorsukat.Ők immár “elkárhoztak” azzal, hogy inkább hátat fordítottak a “világosságnak”, csakhogy zavartalanul folytathassák az ő “sötétségben” meghúzódó “gonosz cselekedeteiket”.
Az újjászületés ténye nyilvánvaló valóság, – mondja Jézus. Úgy vagyunk a Szent Lélek munkájával, mint a szél fúvásával. Rejtelmes és ellenőrízhetetlen annak járása, de hogy fú és hogy zúg, azt kétségtelenül tapasztaljuk. Így van a Szent Lélektől újjászült ember. Akármilyen titokzatos dolog történt is vele, afelől nincs kétség, hogy a csoda megtörtént: olyan új életben részesült, amilyen tőle sehogysem tellett volna!
Az Isten-félelem „énekek énekének”, az akkori világ minden bölcsességgel megáldott szerzője tiszteleg Salamon király emléke előtt, fénylő elméje hordozza az alexandriai iskola teljes egyiptomi műveltségét, a hellenizmus korának hatásait melyben élt.
Egész művét áthatja egy komor gondolat, mely újra és újra visszatér: „Minden hiábavaló”.
Meggyőződésünk, hogy a komor és sötét példák, a logikus és szinte ad absurdum elmenő következtetések, mélyreható elemzések nem pusztán a „minden hiábavalóság” rideg tényének a megállapítására szolgálnak.
A könyv írója nem szkeptikus, nem is filozófus, hanem theologus. Bölcs vizsgálódással, éles megfigyeléssel, valamint kemény logikája erejével kihúzza a talajt a nagyon magabiztos, s nagyon a láthatókra és emberire építő élet alól, és odaszorít Isten félelmére.
Az Újszövetség felől nézve a Prédikátor is mint a Törvény, a Krisztusra vezérlő
Nikodémus éjjeli látogatása megszégyenítheti kishitűségemet.Íme, még azoknak a táborában is, akik eleitől fogva elzárkóztak Jézus elől, akad azért olyan, akit megragadtak az Ő szavai és tettei!Annyira kirí az ő érdeklődése a többi farizeus és főember általános magatartásából, hogy maga is csak az éj leple alatt mer Jézushoz elmenni. De azért mégis elmegy! Hányszor jelentkeztek már Jézusnál ilyen váratlan látogatók!
Kedves Testvérek! Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 2. részének 23-25. versei: 23, A mint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen,…