Felmerül a kettős kérdés: ez a kezdet Isten kezdete, vagy Isten kezdete a világgal? Azonban már e kérdés felmerülése is bizonyítja, hogy nem tudjuk már, mit jelent a kezdet. Ha a kezdetről csak az beszélhet, aki a középen aggódik a kezdet és a vég miatt – és az, aki saját láncait szaggatja, és aki csak bűnében veszi tudomásul Isten általi teremtettségét -, akkor mégsem vethető fel a kérdés, hogy a kezdet Isten kezdete vagy Isten kezdete a világgal.
Amikor valakihez közeledsz, hogy megoldj egy konfliktust, először is be kell vallanod, hogy te is részese vagy a problémának. Ezután meg kell hallgatnod a másik fél sérelmeit és nézőpontját. Azt hisszük, hogy eszméken vitatkozunk, de valójában az érzelmeken. Ha konfliktus adódik, valakinek az érzelmei sérülnek. Valaki úgy érzi, hogy bántalmazták. Valaki úgy érzi, hogy megsértették. Nem az eszmék okozzák a konfliktust, hanem a mögötte lévő érzelmek. Sebzett emberek sebeznek meg másokat. Minél jobban sebződnek az emberek, annál jobban mennek neki ők is mindenki másnak. Akiket nem bántanak, azok nem bántanak másokat.
Határozott terv szerűséget látok abban, hogy miután „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken” (Lukács 4,14), észrevette az emberek rendkívüli elismerését; szívesen ment haza Názáretbe, ahol felnevelkedett, és szokása szerint a zsinagógába ment az ünnepen. Az otthon-létnek különös varázsa van, olyan mint a pecsét a legértékesebb levélen. Nem véletlen hát, hogy azt a már kipróbált isteni megbízatást, amely látta munkája gyümölcs-érésének kezdetét, meg kívánta osztani szülőföldje lakóival.
Amikor azonban az ember gondolatai Isten felé fordulnak, valahogy megtorpanásra kényszerül. Sötétben tapogatózik. Elveszti a talajt a lába alól, és idegenül érzi magát. Végtére is ez nem meglepő, hiszen Isten – bárki, vagy bármi legyen is – halhatatlan, végtelen létező, míg mi halandók és véges teremtmények vagyunk. Ő minden szempontból túl van felfogó-képességünk határain. Ezért van az, hogy értelmünk – bár más vonatkozásban csodálatosan hatékony eszköz lehet – itt, ha magára marad, nem tud rajtunk segíteni. Nem tud felkapaszkodni Isten végtelen értelméhez. Nincs létra, nincs híd, csak roppant nagy, mérhetetlen távolság. „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka?” – kérdezték Jóbot (Jób 11,17). Nem, ez egyszerűen lehetetlen.