Ezen a címen kaptam egy verset karácsonyi üdvözlésként. Alföldi Géza volt költőjeként megadva. Indítja a karácsonyi történetet úgy, ahogy ismerjük. Megtudjuk, hogy egy roskadt istállóban szülte meg Mária az Úr egy Fiát. „Nem volt, aki szálást adjon nekik,/ Barmok lehelték rá a meleget./ Nem volt pólyája, egyetlen takarója.” Aztán merészen vált a költő és a továbbiakban azt mondja el, hogyan történt volna a Messiás születése, ha Cegléden vagy Kecskeméten, vagy a Hortobágyon született volna. Tényleg hogyan történt volna?
Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság. A föld tartóoszlopai is kimozdulhatnak a helyükből, de irgalmas Urunk szeretete és szövetsége soha nem hagyja cserben népét. Erős hittel megkapaszkodom ebben az ihletett kijelentésben, és ez örvendezővé teszi a lelkemet. Az évnek szinte vége van már, életem esztendei is fogyatkoznak, de az idő múlása nem változtatja meg az én Uramat. A világban újabb és újabb dolgok foglalják el a régiek helyét, szüntelenül változik minden, a mi Urunk azonban mindig ugyanaz marad
A harmincéves háborúban Wallensteinnel folytatott csatái közben Gusztáv Adolf svéd király egy katonatisztje súlyos sebet kapott. Egy észak-német család fogadta be. Életre ápolták a csatából lemaradt svéd tisztet. Amikor sebeiből úgy-ahogy felgyógyult, ősz táján kiült a kertbe, és fadarabkákból késével kis állatokat és játékokat farigcsált. Majd faggyút szerzett, és abból a pajtában gyertyákat öntött.
Egy gyermek születéséről van itt szó, nem egy erős férfi korszakalkotó tettéről, nem egy bölcs ember merész felfedezéséről, nem egy szent ember kegyes művéről. Ez valóban túlmegy azon, amit ésszel felérünk: egy gyermek születése vezet el minden dolgok nagy fordulatához, és hozza el az egész emberiség számára az üdvösséget és a megváltást. Amiért királyok, államférfiak, filozófusok és művészek, vallásalapítók és erkölcstanítók hiába fáradoznak, az egyszer csak egy újszülött gyermek által megtörténik.
A lelki gondolkodású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy hidd ezt, vagy azt, de azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tőlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent. (János 5,39-40). Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát. Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg.