Isten magasztalása önként jön attól a lélektől, aki az Ő nagy kegyelmét megtapasztalta. E zsoltár egy ilyen megváltott bizonyságtétele népe nevében. Valószínű a babiloni fogság után íródott, amikor a választott nép már megérte a szétszóratás idejét és az újra összegyűjtés öröméről beszélhet. A bujdosás, a szomjúság, a vasban halálra várás keserű élményéből megváltva nem győzi visszatérően hangsúlyozni a hálaadás szükségességét. Ma szinte az egész világ fut és a menekültek áradata keresi a befogadó országokat.
Isten is ítél és az ember is ítél. Mi a különbség az egyik ítélet és a másik ítélet között? Először is az, hogy az ember ítélete nem tévedhetetlen. Azért nem, mert nem lát bele a vétkező ember szívébe, nem ismeri tettének indokait és már ezért sem ítélhet igazságosan.
Hatalmunk a föld felett csak megbízást jelent, és felelősséggel tartozunk azért, ami ránk bízatott. Tehát a föld feletti uralmunk nem a jogos örökségünk, csak ajándékba kaptuk. A föld nem azért a “miénk”, mert mi hoztuk létre, hanem mert az Alkotója a gondjainkra bízta.
Egy nagysodrású cselekedethez érkeztünk. A gyülekezet rövid békességes időt él. Saul megtér, Pál lesz belőle – és az üldözők annyira meghökkennek, amiért éppen az lett keresztyén, akit megbíztak a keresztyének üldözésével, hogy egy pillanatra nem kapnak levegőt.
Mi történt Pesten 1848. március 15. napján?
Mi történt Debrecenben 1849. április 14. napján?
Mi történt Világosnál 1849. augusztus 13. napján?
Mi történt Aradon 1849. október 6. napján?
Mi történt Pesten a Mátyás templomban és a mennyben 1867. június 8. napján?
Mi történt Ferencz József fejében és szívében 1849 augusztusában, amikor 19 évesen összeállította az Árpád-házból származó, szentekkel szentelt ezeréves királyság legjobbjainak halál listáját és átadta az akkor 63 éves Bresciai Hiénának?
Báró Julius Jacob von Haynau császári-királyi táborszernagy, Szatmár Vármegye földbirtokos?!, örült, hogy nyomorult életére kiszervezte a piszkos munkát alvállalkozásban a „tinédzser” uralkodó, hiszen még utoljára kiélhette szadista hajlamait pokolra jutása előtt.
A démoni táborszernagy feltett szándéka volt, hogy „rendet csinál” a hajdúk és kurucok örökségén, örökre elveszi kedvüket a lázadástól.
Benézte a történelmet, sem színét sem fonákját nem tudta, nem értette, nem cselekedte, pedig grófi felmenői voltak.
Igaz, a bűnnek nincs színe-szaga, csak következm