Velünk született vágyunk valami maradandót alkotni egyénileg és közösségileg egyaránt. Az Örökkévaló Isten felé tartó ember bár ebben a világban él, nem ebből a világból való. (Jn. 17:16)
A kartauzi rend jelmondatában olvashatjuk: Stat crux dum volvitur orbis – Bár a világ forog, a kereszt áll.
1890-1925 között három építész-zseni egy pesti tervező irodában hatalmas ívű fehér kartonok fölött olyan épületeket álmodott hitéből, tanulmányaiból, hagyományaiból, mely a Magyar Királyságot az egyetemes kultúra legfénylőbb nemzetei sorába emelte.
Magyarországi Forradalom emlékére tartott istentiszteletet.
„Bár sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” – címmel.
Szerette a magyarokat, a szabadság népének tartotta. Dr. Fekete Károly Esperes Úr mondotta egykor: „Szeressétek Lüthit, olvassátok, nagyon jó”, – megtartottam tanácsát, ma már nem hallom senkitől a kommentárjait idézni!
Napi Igénk volt az általam felvett textus, melyről ezt írta a tudós lelkipásztor:
„Mintha egy ütközetet vívnának előttünk, győzelmes áttörés történik, egy erődítmény roskad össze, s méghozzá milyen erődítmény.”
Krisztus után 51-ben segélykiáltás érkezett Macedóniából Európa képviseletében és nevében a két apostolfejedelem felé, hogy induljanak Macedóniába. Szeretnék látni az Úrnak szentelt élet gazdagságát, várják az evangéliumot, várják a segítséget, várják az áldást, olyan személyeket szeretnének látni, akikre Krisztus azt a feladatot bízta, hogy elvigyék az emberek közé jelenlétét.
Szent Péter és Szent Pál az egyház két tartóoszlopa, kik egy megszabadított egyház tanúi voltak.
Jézus megszabadította Pétert a kudarc érzésétől, a bizonytalanságtól, a keserűségtől. Bátorította, hogy járjon a vízen, vesse ki újra a hálót, legeltesse nyáját.
A Jelenések Könyve Istennek olyan titkait tárja fel a világ jövőjére nézve, amiket máshonnan nem ismerhetünk, de hiú önáltatás lenne azt hinni, hogy ezzel Istent és az ő dolgait teljesen kiismerhettük.
János is ebben a szent önáltatásban élt és lázasan jegyezgette a látottakat-hallottakat, amíg a hét mennydörgés szózata után Isten be nem pecsételtette vele, amit hallott.
Sok titka van még előttünk Istennek. Hiszen nagyobb Ő, hogysem beláthatnánk. Tervei között bizonyára vannak olyanok, miknek tudását nem viselhetnénk még el. Sok dolgába pedig – ha ismernénk titkai – beleszólhatnánk, akadályozhatnánk tervei véghezvitelében.
Számomra a Szentírás valamennyi szerzője spirituális géniusz. Lényegtelen, hogy egy próféta pásztor volt-e mint Ámos, vagy egy apostol halász volt-e mint Péter. Magánügy is lehetne akár, – de nem az, – amikor régen többször azt hallottam templomi szószékről: „Ezek a szentírók egyszerű, tanulatlan, iskolázatlan emberek”.
Ilyenkor a gyülekezetet sajnáltam akik aligha érzékelték, hogy „tanult kollégám” éppen őket kezelte szellemi kiskorúként.
A prófétai, apostoli kiválasztás és elhívás maga a kegyelem titkokkal szentelt csodája.
– 1969-ben azt kiáltotta a világ: ember a Holdon!
– 2000 esztendeje pedig Isten a
Földön!