Lázár meghalt, a csoda még nem történt meg. Márta és Mária szívében feszül a fájdalom, megbújik a félelem, lappang a reménytelenség. Egy élethelyzet mely újra és újra megismétlődik. Egy állapot, melyet a halál, a betegség, a munkanélküliség, a pénztelenség és a különböző próbák szülnek. Valami megtörtént és a csoda várat magára.
Az Úrnak sok olyan hűséges szolgája van, aki gyámoltalan a beszédben, és amikor az Úrért kell szólnia, nagy zavarba jön, nehogy elrontson egy jó ügyet ügyetlen beszédével. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a nehézkesen szóló szájat is az Úr teremtette, és óvakodjunk attól, hogy kifogásoljuk Teremtőnk munkáját. Meglehet, hogy a nehézkesen szóló nyelv nem is olyan rossz, mint ha valakinek gyors a nyelve, mert néhány egyszerű szó több áldással járhat, mint egy nagy szóáradat.
A 38. zsoltár egy különleges lelkiállapotban lévő ember kiáltását írja le. Dávid szívében felismeri azt, hogy a hosszan felsorolt nyomorúságból csak egyedül Isten lehet az, aki őt kimenekítheti. Dávidnak ezért emlékeznie kell. Mit is jelent ez az “emlékeztetőül” kifejezés már rögtön a zsoltár elején? Azt, hogy Isten népének sohasem szabad elfelejtenie Isten tettét, cselekedetét, gondviselését, amiket a mindennapokban hitvallásként kell nekünk is mondanunk.
Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör elő a Sátán kísértéseivel, mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme tovább mennünk. A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk.
Kedves olvasó. Miközben olvasod Isten mára kijelölt igéjét, képzeld azt, hogy ott vagy az orvosi rendelőben, és arra vársz, hogy megvizsgáljanak. Az Orvos ma különösen nagy hangsúlyt tesz a halló, illetve a látó szerveinkre. Amikor súg a Pásztor, vajon meghallod-e? Amikor int a Pásztor, vajon észreveszed-e? De azt is megvizsgálja az Orvos, hogy jók-e a lábaink, el tudunk-e indulni velük a cél felé. Nem a jó Pásztor, hanem a mi érdekünk az, hogy jól halljunk, lássunk és járjunk, mert másképp eltévedünk.