„Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait” (Szent Lukács ev. 1:76)

Szabadka Városháza

Magyar Testvéreim!

A csodák sorozata zsoltárba csendül Zakariás pap ajkain, mely a Benedictus himnuszi magasságába emelkedik:
„Áldott az Úr” – és sorolja Isten áldásának sok-sok ténybeli jóságát, melyet a hit látásával a szíve muzsikálja ujjongó lelkébe.
„A szövetségért, az ígéretért, a váltságért, a szabadulásért, félelem nélküli szolgálatért szentségben és igazságban”
‡ A himnusz második része pedig megszületett gyermekéért Keresztelő Szent Jánosért szól Istennek:
„Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy reá igazítsa lábunkat a békesség útjára”

♥ Zakariás pap és Erzsébet asszony kései életének drága ajándéka mint példa és feladat ott ragyogott egy világ előtt, és szép mártírhalála emelte tovább élet-szentségének fényét a menny dicső szentjei közé.
E fénylő hit és hitvalló himnusz nem csak e lenézett kis mezei papnak volt csak sajátja, kísérte végig a századokat és találta meg a legjobbakat.

‡ 1846. november 23. napjának estéjén Nagyenyeden a Bethlen Gábor Református Kollégium 200 diákja díszmagyarban és fáklyákkal kezükben sorakoztak fel a világhírű vendég fogadására. Tudták ők persze, hogy csak egy hét múlva lesz Advent I. Vasárnapja, az ADVENTUS DOMINI, az ÚR ÉRKEZÉSE, de most egy földi hatalmasságot vártak.
Eget rázó éljen hasított az erdélyi este csöndjébe, mikor leszállt a fogatról lobogó hajjal a ZENE FENOMÉNJA, A ZONGORA KIRÁLYA, A NÉP LELKE: LISZT FERENC!
Mégis igaz, hamarabb érkezett hozzánk mint Kolozsvárra, mekkora megtiszteltetés. A Kincses Városba csak holnap este fog érkezni.
A 200 ifjú sorfala fénylett az egekig a fáklyák lángjaitól, kérték a MESTERT: ELSŐKÉNT A RÁKÓCZI-INDULÓT JÁTSSZA EL.
Valaki a Kollégium Díszterme egy csöndes ablakából elmerülve nézte a sötét eget, aki a dicsőség titkát is képletben akarta leírni: BOLYAI FARKAS búcsúzott az élettől.

Ősz – Zene: Vangelis – Hymne

♥ Zakaráis pap és Erzsébet asszony kései életének drága ajándéka mint példa és feladat ott ragyogott egy világ előtt, és szép mártírhalála emelte tovább élet-szentségének fényét a menny dicső szentjei közé.
E fénylő hit és hitvalló himnusz a Királyi Magyarország harmadik városának valóságos életprogramja lett századok alatt. Mi legyünk a legszebb város Európában!
A szecessziós építészet csodája már Párizs fényeit is koptatta, mikor Trianon-tragédiája leszakította a Magyar Királyság testéről a Monarchia ékszerdobozát.
Így kapta ajándékba Jugoszlávia és lett első és legnagyobb városa Szerbiának a magyarok szeme fénye: SZABADKA
A határ leereszkedett és akkor azt mondták mindkét oldalon a magyarok: „10 km-re vagyunk Szabadkától, építünk egy ugyanolyat Csonka-Magyarországon is”

Kárpátia zenekar : Hópehely – Hallgassuk meg a Mindörökké himnuszát!

♥ Zakaráis pap és Erzsébet asszony kései életének drága ajándéka mint példa és feladat ott ragyogott egy világ előtt, és szép mártírhalála emelte tovább élet-szentségének fényét a menny dicső szentjei közé.
E fényló hit és hitvalló himnusz Kismarjai Bocskai István (1557. január 1. Kolozsvár – 1606. december 29. Kassa) Bihar Vármegye Főispánja, Várad Kapitánya, Magyarország és Erdély Fejedelme, Magyar Királyság jogállása, Erdély szuverenitása, vallásszabadság kivívása, hűséges szabad hajdúinak öröksége pedig a hat hajdúváros.
A reformáció genfi Emlékműve egyik szobra Bocskai István Fejedelmet ábrázolja, talapzatán krédója olvasható:
„Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.”

Hajdúböszörmény a hajdúk fővárosa, a megye második legnépesebb települése, az ország negyedik legnagyobb területtel rendelkező városa.
Fekvése, múltja, városszerkezete, hagyománya, kultúrája hordozza a történelmet.
Jellegzetessége a tradíció tisztelete, mely csodás főterét és rendezett utcáit jellemzi. Középületei, templomai, iskolái, múzeumai, szobrai üzennek: „Szeretnek és becsülnek bennünket, látni akarnak minket századok múlva is”
Ugyanakkor jelen van a kor kihívásainak modern törekvése a gazdaságban, oktatásban és üzleti életben, mely szerencsésen találkozik a hagyományok tiszteletével.
Hajdúböszörmény jelenség, mindig jó ellátogatni e történelmi városba.

A város polgármestere Kiss Attila Testvérünk, Aki immár negyedik ciklusban irányitja a Képviselő testület és a Hivatal munkáját ékesen és szép renden a közösség javára.
Polgármester Úr kérésemre azonnal igent mondott és megajándékozta Kedves Olvasóinkat lélekből jövő, tanúságos, megszívlelendő adventi gondolatokkal.
Fogadjuk szeretettel, ahogyan Ő készült reá!

„Veni, veni Emmanuel”

Jöjj el, jöjj el Emmanuel!

Jézus eljövetelét kéri és várja ez a XVIII. századi francia ének, amely Kodály Zoltán feldolgozásában vált világszerte ismertté.
November vége felé mi is várjuk a Megváltót, kicsik s felnőttek egyaránt. Meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún, majd a következőket is.

A négy gyertya a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet szimbolizálja. Ezen jelentések, illetve gondolatok nem csupán az adventi időszak, de életünk egészének fontos részét kell/ kellene hogy képezzék. Ha megpróbálunk a négy gyertyára és a mögöttük megbújó tartalomra gondolni, nyilvánvalóan szebb, egészebb életet élhetünk.

Szép lenne, ha a Türelem és a Tisztelet is beépülne mindennapi viselkedésünkbe. Nagyon hiányzanak belőlünk ezek az érzések, felgyorsult életünk egyre kevésbé tartalmazza ezeket a jegyeket. Ha nem veszi fel valaki egyből a telefont, idegesek vagyunk Ha valaki nem úgy közlekedik az úton, ahogy mi szeretnénk, akkor is. Mindent akarunk és azonnal, ami még nem is lenne baj. Csak ne türelmetlenkednénk!

Legyünk türelmesek, hogy velünk is azok legyenek!

A Tisztelet egy ősi keresztény tulajdonságunk, a tízparancsolat is tartalmazza. Sajnos erről is leszokott a mai ember. Azok az értékek, amelyek évszázadok, vagy évezredek óta meghatároztak mindent, ma már nem számítanak. Ha a hagyományok vesztettek erejükből, akkor az emberi kapcsolatok is. Így az egymás tisztelete, elfogadása is megkérdőjeleződik. Pedig kellenek biztos pontok, kapcsolatok, emberek, akikhez és amikhez ragaszkodunk.
Tiszteljük a másikat, hogy bennünket is tiszteljenek!

Ha ezeket betartanánk, egy jobb világ köszöntene ránk.

Áldott ünnepeket kívánok.

Kiss Attila
Hajdúböszörmény polgármestere

Az Árpád-kor ringatta bölcsőjét az egykori Hajdúkerület, majd Hajdú Vármegye végül Hajdú-Bihar megye máig meghatározó kincses szépségének, a legmagyarabb vidéknek.
Pál apostolnak fiatal tanítványához írt soraival köszönjük meg Polgármester Úr értünk végzett értékes és színvonalas szolgálatát, kérjük Istent, hogy munkatársaival segítse töretlen hittel és jó egészségben az ott élő emberek mindennapi életét, a város fejlődését.
A természeti és kulturális örökségen teljen be az Ige szava: „A reád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által” (II. Timotheus 1:14)

Adventi ének egy XVIII. századi francia mise könyvből – Kodály Zoltán: „Veni, veni, Emmánuel” – Előadja a Debreceni Kodály Kórus. Hallgassuk meg szeretettel!

Felföldi László pécsi püspök az Adventről – Hallgassuk meg egykori geszterédi jószomszédunk, majd Főtisztelendő debreceni, majd nyíregyházi plébános Testvérünket!

Bódás János: Elé megyek – Hitünk épülésére olvassuk!

A hó csendben lebben,
nagy lepke-pelyhekben
s mindent belep…
Fehér lett a sivár,
élettelen határ,
erdõ, berek.

Meddig a szem elér,
minden tiszta fehér,
de ott maradt
/eltakarva igaz/
a szenny, a sár, a gaz
a hó alatt.

Vastagon hull reám,
csupa hó a ruhám
köröskörül.
Im, most hólepetten
én is fehér lettem!
…De csak kívül!

Jön már, Kinek vére
megmos hófehérre,
elé megyek.
Szívem trónjára ül,
hogy általa belül
tiszta legyek.

Prof. Dr. Dr. PhD Csohány János theologiai professzor, egykori kedves tanárunk egy interjús beszélgetéssel megajándékozta Kedves Olvasóinkat, fogadjuk szeretettel!

INTERJÚ CSOHÁNY JÁNOSSAL

– Egy fotón láttam, hogy ott volt az idei, Debrecenben tartott Doktorok Kollégiumán. Nyolcvan fölött is érdekli a tudományos élet alakulása?

– Nemcsak érdekel, hanem aktívan részt veszek a történeti kutatásban és publikálásban. Az idén májusban, júniusban, júliusban és augusztus elején négy tudományos konferencián vettem részt és hármon előadást is tartottam, felkérésre több cikket adtam le. Az a nevezett fotó július 9-én készült a Magyar Református Egyház Doktorainak Kollégiuma ez évi több napos tudományos ülésszakának megnyitóján. Ezen a rendezvényen örömmel vetem részt, hiszen alapító tagja vagyok e tudományos testületnek, Egyháztörténeti Szekciójának pedig húsz évig voltam az elnöke.

– Tavaly jelent meg Tegnap és tegnapelőtt című válogatáskötete, a Kazinczy Társaság gondozásában. Ez volt a negyvenegyedik önálló kötete. Több éve azt nyilatkozta, hogy publicisztikái is kiadásra várnak.

– Tanári működésem megkövetelte, hogy tanítványaimat tankönyvekkel segítsem, ezt nem minden kollégám tette meg, de én nem az ő példájukat követtem. Kutatási eredményeimet igyekeztem és igyekszem ma is közleményekben megosztani a tudományos élet művelőivel és az érdeklődőkkel. Igyekszem közérthetően beszélni és írni a szaktudományos dolgokról is, persze sok közérdeklődésre számot tartó témáról írok még széles olvasótábornak, mivel saját érdeklődésem is széleskörű, ami Kíváncsi vagyok, hogy a jelen foglalkoztatja-e jobban, vagy esetleg emegóv attól, hogy szakbarbár legyek. Ezt ismerik olyan pozícióban lévők is, akik különféle témákról kérnek előadást, esszét, tanulmányt, cikket tőlem. A felgyűlt írások közül válogatva szoktam köteteket megjelentetni. Ilyen a Tegnap és tegnapelőtt, amit tavalyadott ki a Kazinczy Ferenc Társaság. Aktualitását tükrözi, hogy az alcíme Írások a reformáció fél évezredes jubileuma elé, amihez alkalmazkodik a tartalom egy része is, hiszen első helyen a reformációval, főleg annak magyarországi hatásával foglalkozik, de jó néhány más érdekes témáról található még anyag benne.

Valóban írtam évekig publicisztikai írásokat. 1996-98-ban a fővárosban megjelent Ez a Hét c. polgári irányzatú hetilapnak írtam főleg ütős glosszákat, aztán 2003-2006 között a Debrecenben megjelent ellenzéki Körkép c. heti-, majd havi lap munkatársaként egyebek között politikai jellegű cikkeket is publikáltam. Mindkét újság hazafias beállítottságú volt, ami bírálta a szocialista-liberális (szoclib) kormányokat Kitelne egy kötet a politikai irányultságú írásaimból, de az idő közben elszaladt és ma már számos olvasónak csupán magyarázatokkal lehetne megértenie akkori gyorsreagálású, hosszabb-rövidebb írásaimat, ami pedig unalmassá tenné a Kíváncsi vagyok, hogy a jelen foglalkoztatja-e jobban, vagy esetleg ekötetet az átlagos olvasónak. Ezért egyelőre jegelem ezt a kérdést, de nagyon szeretném közreadni, talán akkor, ha idősebb leszek.

– Miután 62 évesen újságírást is tanult, számos helyen publikált is. Egykori tanítványaként érdekes, sőt jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy hol a Felvidéken, hol Váradon, hol Kolozsváron bukkan fel egy-egy kiadványa.

– Miután 62 évesen pályamódosításra kényszerültem, engedtem régi vágyamnak és az MDF nyíregyházi Krúdy Gyula Újságíró Akadémiájára iratkoztam és egy évi szorgalmas tanulás után kitüntetéssel diplomáztam. Ez időben és még jó pár évig egyháztörténetet és egyházjogot tanítottam egy miskolci teológiai és missziói főiskolán, mellette pedig, ha lúd, hát legyen kövér, belevetettem magam az újságírásba. A legkülönfélébb témákról írtam sok újságban. A Confessió, Theologiai Szemle, Református Egyház, Reformátusok Lapja, Református Tiszántúl, Harangszó, Hajdú-Bihari Napló az előtt is közölte írásaimat, ehhez jött a Lelkészegyesület, a Keskeny Út, az Egyháztörténeti Szemle, a Magyar Jövő, az Üzenet, a Bukarestben megjelent A Nap, vagy az Udvarhely Szék és alkalmilag még más erdélyi lap. Rovatvezetője voltam 1997-1999 között az Őszike c. lapnak, alapító főszerkesztője a Nyugdíjas Híradónak 2000-2002 között, majd munkatársa 2003-2006-ban a Körképnek, a Tiszahátnak, 2007-2014-ben külső munkatársa a Harangszónak, de írok a felvidéken megjelenő Református Újságnak, a Hajdúnánási Újságnak, különböző református egyházközségi újságoknak, főleg a debreceni Harang-Nyelvnek. Örülök, ha kalendáriumok kérnek tőlem cikket. Hálás vagyok a sokoldalú munkalehetőségért, részben ez éltet és tart szellemileg frissen.

– Egy sokat látott, tanult embert megillet a kérdés: milyennek látja a jelen Magyarországát, illetve összességében a Kárpát-medencei magyar élettért. Jó irányba tartunk?

– Kedvem szerintinek. 2010 óta sokat léptünk előre. Lehetne részletezni, hogy a munkanélküliség országosan csak valamivel van 4 % fölött, egyes szakmákban részleges munkaerőhiány van, hogy a gyerekek 90 %-a ingyen étkezést kap, az iskolások nagy részének tankönyve szintén ingyenes, a forint erős, a devizahitel törlesztése nagyrészt megoldott, az IMF kölcsönt visszafizettük, nemzetközi tartozásunk csökkent, a szoclib kormány által elvett tizenharmadik havi nyugdíj és fizetés helyett ötödik éve kapjuk a rezsicsökkentést, működik az otthonteremtési program, a törvénytelenül beáramló migránsok invázióját feltartóztatta a kormány, a gazdaság látványosan fejlődik. Ami a Kárpát-medence magyarságát illeti, ott szintén nagy az előre haladás. A magyar állampolgárságot megadta az országgyűlés a határon túli magyaroknak. Az ottani iskolázás, kulturális intézmények, gazdasági vállalkozások támogatása példaszerű. A magyarok kenyere mozgalomban, a nemzeti vágtában határon túli testvéreink is lelkesen részt vesznek. Fontos, hogy azokkal az államokkal, ahol nagy tömegben élnek magyar testvéreink, igyekszik a magyar kormány, jó szomszédi viszonyt építeni, ápolni. Jó irányba tartunk, de a kormány fáradozásait abban is támogatni kell, hogy népességünk létszáma szaporodjék, szülessenek magyar gyerekek. Ez a kérés az ifjú nemzedéknek szól.

– Kíváncsi vagyok, hogy a jelen foglalkoztatja-e jobban, vagy esetleg elmélyed egy-egy, akár több évtizeddel ezelőtti élethelyzetben is? Akár úgy: mi lett volna, ha…?

– Egyértelműen a jelen, sőt a jövő foglalkoztat jobban. A régi élethelyzetekben, vagyis történelmi problémákban elmélyedés két okból érdekel, hogy jobban megértsem azt, másfelől, hogy használható következtetést, tanulságot vonjak le a jelenre és a jövőre nézve. Nem menekülési terület számomra a múlt. Különben is a múltat nem lehet megismételni, úgy sem, hogy mai kedvünk szerint alakítsuk, legfeljebb másként magyarázni. Ez utóbbi azonban történelemhamisítás, amivel becsapjuk magunkat és másokat, hogy ez hova vezet azt az 1945-1990 közti időkben láttuk, sőt azóta is kísért arról az oldalról. Lehet és kell viszont tárgyilagos megismerés alapján használható tanulságokat levonni a múltból.

– A reformáció jubileumi évére hogyan tekint? Szellemi, lelki megújulási lehetőség, emlékezési stáció? Milyen lehetőségeket hordoz magában egy ilyen félezredes jubileum?

– Az előző kérdésre adott válasz ide is illik. Az egyháznak szüntelenül reformációra, azaz megújulásra van szüksége, a Szentírás tanítása és az azzal megegyező egyházi hagyomány, a tradíció felhasználásával megtalálni a jelen kihívásaira adandó igaz keresztyén választ. A reformáció szó visszaalakítást jelent szószerinti fordításban. A reformátorok 500 évvel ezelőtt hangoztatták, hogy az egyházat visszaalakítják eredeti bibliai formájára. Valójában megtalálták a saját koruk számára megfelelő keresztyénséget. Azóta eltelt 500 év, nekünk is azt kell tennünk, hogy a saját korunk számára szóló keresztyén üzenetet megtaláljuk, ez viszont lelki megújulás, egyházi kifejezéssel hitébredéssel jár együtt. Szép és helyes a számos történelmi, tudományos és interaktív ünneplés, de a földrészekre kiterjedő keresztyén hitébredést nem lehet elspórolni. Európa keresztyénségének, úgy értem, hogy a fehér ember keresztyénségének gyökeres megelevenedése nélkül az iszlám igen rövid idő alatt eltörli azt.

– Elégedett embernek tartja magát?

– Hála legyen Istennek, igen.

Dr. Csohány János

Isten gazdag áldása kísérje e kivételes képességű és rendíthetetlen jellemű Testvérünk további életét és alkotó munkáját Szerettei Közösségében.

Juhász Gyula: A Várta

Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Keresztelő Szent János a puszta prófétája lett. Szent Urunk útkészítője, majd megkeresztelője, végül első mártírja. Térjetek meg, mert elközelített az Isten Országa, hirdette. Benne lezárul egy jó évezred prófétizmus a és nyitánya lesz az Újszövetségnek.
Szellemi nagysága mellett csodálatos volt jelleme, az alázat, amellyel egyedülálló küldetését hordozta.
Sokan azt hitték, ő maga a Krisztus.
Azonban nem hagyott kétséget: „Neki növekednie kell, nekem alá szállanom. Arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam”
A ma öntelt és önjelölt celebjeinek (is) lenne mit tanulni Keresztelő Jánostól.

Gyóni Géza – Csend – Előadja Verebes Zoltán színművész

E Turul – madár szárnyai őrizze a hont

Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat

Krónika az égből alászállt királyságról

Gyimesfelsőlok 120 éves templomának búcsúünnepe
(Az írás a képre kattintva, külön lapfülön olvashatják!)

Ajándék lenni az embereknek: a reverendát először viselő kispapokkal beszélgettünk Gyulafehérváron
(Az írás a képre kattintva, külön lapfülön olvashatják!)

Topánfalva magyarok nélkül
(Az írás a képre kattintva, külön lapfülön olvashatják!)

Huszonötezren vettek részt a bukaresti ünnepségen
(Az írás a képre kattintva, külön lapfülön olvashatják!)

Kulcsár-Terza József: Számunkra gyásznap december elseje
(Az írás a képre kattintva, külön lapfülön olvashatják!)

Diakonisszák példamutató, önzetlen szolgálata
(Az írás a képre kattintva, külön lapfülön olvashatják!)

Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval lobbant fel a hanuka negyedik lángja
(Az írás a képre kattintva, külön lapfülön olvashatják!)

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2021. december 4.

A képek forrásai:
inserbia.info
helyismeret.hu
stefan2001.blogspot.com
erdely.ma
hu.wikipedia.org
romkat.ro
kronikaonline.ro
3szek.ro
erdelyinaplo.ro
mazsihisz.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük