Fwd: Napi ige és dicséret (2021. január 5.)

Nt. Hegedűs Lóránt református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 1. részének 10-18. versei:
10, A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11, Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12, Valakik pedig befogadák őt, hatalmat adva azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13, A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14, És az Ige testté lett és lakozék közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15, János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16, És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17, Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18, Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

Dr. Victor János igemagyarázata:Krisztus befogadása:

Az emberi bűn legszomorúbb bizonysága az, hogy sok esetben milyen fogadtatásban van része Jézus Krisztusnak. Akik közé jött, az “övéi” voltak, az Ő számára teremtett lelkek, akiknek minden sóhajtása és szívedobbanása öntudatlanul is Őt várja, mert csak Őbenne és Őáltala élhetnének igazán. S amikor közelget, mégsem ismerik fel és úgy elfordulnak tőle, mint valami közömbös idegentől! (10-11.)Pedig milyen kimondhatatlan nagy jót szalasztanak el és veszítenek el ezzel! Ha “befogadnák” Őt, azzal új élet kezdődnék számukra! Az a méltatlanul “életnek” nevezett nyomorúságos tengődés és vergődés, amelyet földi szüleiktől kaptak, átváltoznék “Istentől született” életté! “Isten fiaivá” tenné őket Jézus Krisztus, az Egyetlen, aki erre”hatalmat adhat” a benne hívőknek! (12-13.)Ezen fordul meg a dolog: “Őbenne hinni”, “Őt befogadni”. Róla hallani, róla valamilyen ismeretet szerezni – még nem elég. Az a döntő: megnyílik-e előtte hódolattal és örömmel a szívünk ajtaja, hogy Ő vegye azt birtokába? A kívülről bezörgető Jézus Krisztus odább is állhat és akkor hiába jött. A “befogadott” és a ház Urának elismert Megváltó viszi csak véghez az Ő, életet átformáló csodatételeit!
(12.) Ismerhetjük Istent:Isten a vakságba merült emberrel mégis megismertette magát! “Soha senki nem látta őt”, de mert “az Ige testté lett”, mégis elmondható, hogy “láttuk az Ő dicsőségét”. Jézus Krisztusban való megtestesülésével áttörte a sötétség kárpitját. “Mi közöttünk lakozék.” “Az Egyszülött Fiú megjelentette Őt.” Rajta kívül valóban nincs istenismeret. De Őbenne megadta nekünk Isten ezt a fenséges ajándékot!Ő megmutatta nekünk: mit akar tőlünk Isten. “Teljes vala igazsággal.” A “törvényt”, amely “Mózes által is adatott” már, még sokkal világosabban, tökéletes fényében ragyogtatta fel előttünk. Aki Őreá hallgat és Őt nézi, nem lehet soha kétségben afelől, hogy mi kedves Isten előtt. Ő maga Istennek megfellebbezhetetlen és utolsó parancsa számunkra” Ennek tükrében tisztán láthatjuk bűneinket is, kötelességeinket is.De megmutatta azt is, ami ennél sokkal több és becsesebb: hogy mit akar Isten nekünk adni. “Teljes vala kegyelemmel” is. Ez volt a csodálatos többlet a Mózes által adott istenismerettel szemben, Isten nemcsak az Ő szent akaratának hideg fényét sugároztatta ránk Őáltala, hanem megbocsátó, megújító, fölemelő szeretetét is. Éspedig olyan bőségesen, hogy “teljességéből” mindig újra “vehetünk”!

457. dicséret: Ó Jézus árva csendben….

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük