Hitünk hősei (4.) Méliusz Péter

Méliusz Péter életének első szakaszáról pontos adatok nincsenek, csak következtetni tudunk. Minden bizonnyal a Somogy megyei Horhi településen született, mert neve előtt, aláírásán többször szerepel a “Horhi” előnév. A vezetékneve eredetileg Juhász, vagy Ihász lehetett – ilyen aláírásokkal is lehet találkozni -, a legtöbbször használt, és így ismert “Méliusz” a “Juhász” görögösített alakja. Abban a korban szokás volt, hogy a tudományokkal foglalkozó emberek görögre, vagy latinra fordították családnevüket.
A születési idejére tanulóéveiből következtethetünk; valószínűleg 1536-ban látta meg a napvilágot. Tanulmányait Tolnán és Sárváron végezte, a helvét reformáció szellemében. 1556-ban Wittenbergbe ment, ahonnan 1558-ban magisteri címmel tért haza Magyarországra. Ez a cím a középkorban egyenrangú volt a mai doktori címmel, azok kapták, akik valamilyen tudományt tanítottak, követői voltak, és nyilvános vitákon is sikeresek voltak.
Több nyelven beszélt; latinul, görögül, héberül, arabul, németül és törökül is.Hazatérése után Debrecenben lett lelkész, a kálvinista tanok hirdetője. A Tiszántúl püspökének választották meg 1561-től. Ő hozta létre a Magyarországi Református Egyház szervezetét, törekedett a kálvinista tanok egyértelművé tételére, harcolt a radikális irányzatok, pl. a Szentháromság tagadóival szemben.Még püspöki kinevezésének évében befogadta Debrecenbe korának híres nyomdászát: Huszár Gált, akinek a felszereléséből állandósult a mai napig létező “Alföldi nyomda”. 1562-ben adta ki a “Debrecen-Egervölgyi hitvallást”. Eredeti elnevezése Debreceni hitvallás volt, “Egervölgyi”-vé azért bővült, hogy az egri végvár katonasága Méliusz segítségével, ezzel a hitvallással tudja igazolni keresztény hitét a király előtt; így menekültek meg az eretnekség vádja alól. Ez az esemény ma is szerepel Eger református egyházának a pecsétjén.1567-ben összeállított egy hitvallás és egyházi szabálygyüjteményt, amiben a római katolikus vallással szemben vázolta a református tanokat. Ez a műve – amit ugyanebben az évben a debreceni zsinaton jóvá is hagytak – hosszú időre határozta meg a Magyar Református Egyház életét. Ez a zsinat fogadta el a Második Helvét Hitvallást is, ami a világ reformátusainak zömét összekapcsolja.Sok hitvitázó munkát, prédikációs kötetet adott ki, az Újszövetséget is lefordította – sajnos  ez a műve a történelem viharai során elveszett.. Ő a szerzője az első magyar nyelvű botanikai és orvostudományi könyvnek, a “Herbárium”-nak.Kiadta magyar nyelven az első református imakönyvet, és énekeskönyvet, valamint Kálvin kátéjának fordítását, ami nagyban hozzájárult a gyülekezetek építéséhez.Ő is írt katekizmust és megfogalmazta az első magyar református ágendát. (istentiszteleti-szertartási rendet tartalmazó könyv).Bátran, keményen harcolt igazságáért a viták során, ahogy ő maga emlékezett; egyszer hajolt csak meg, amikor Szegedi Kis István tanítója hatására reformátussá lett. Igazságszeretete, közérthetősége, szókimondása tette széles körben ismertté.“Isten látja, hogy nem lehetek néma eb; trombita, kiáltó szó vagyok, nem magamtúl, de Istenébűl szólok.”
36(?) éves korában, 1572-ben hunyt el a XVI. század magyarországi hitéletének egyik legjelesebb képviselője.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.