Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 4. részének 39-48. versei:
39, Abból a városból pedig sokan hívének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy : Mindent megmondott nekem, a mit cselekedtem.
40, A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41, És sokkal többen hívének a maga beszédéért,
42, És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
43, Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
44, Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
45, Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen: mert ők is elmentek vala az ünnepre.
A királyi udvari ember fiának meggyógyítása
46, Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
47, Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
48, Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Jézus átveszi a munkát
Kezdődött a történet azzal, hogy egyetlen lélek megismerte Jézust és nem tudta titokban tartani a csodálatos meglepetést, amiben része volt. Az ő híradására „sokan hívének” Jézusban. Érett volt már a lelkük arra, hogy mihelyt megismerik, higgyenek benne. És egyetlen szívről gyorsan tovaharapódzott sokakra ennek a megismerkedésnek az öröme. (39)
Folytatódott a történet azzal, hogy az emberek kérésére Jézus ott maradt még két napig és „még sokkal többen hívének” Őbenne. Ő maga szólhatott hozzájuk így, s a vele való közvetlen megismerkedés még ellenállhatatlanabb erővel hatott, mint a róla hallott beszéd. Igazságának Ő maga a legjobb szószólója és hódító erejének Ő maga a legjobb képviselője. (40-42)
És végződött a történet azzal, hogy az, aki bizonyságtételével elindította az egészet, most már feleslegessé is vált. Ő betöltötte a maga szerepét, most már „nem az ő beszédéért” hisznek Jézusban, hanem mert Őtőle magától nyertek bizonyosságot megváltó erejéről. Bizonyára nem bánkódott ő emiatt. Csendesen félreállva mégis ő érezhette a legnagyobb örömöt! (42)
Nem kívánhatok annál én sem szentebb örömöt, mint hogy elindíthassak valamit, amit aztán maga az én Uram folytat!
Jézust befogadni
Jézust, amikor szükebb hazájába, Galileába visszatért, már megelőzte a híre. Jeruzsálemben is nagy feltűnést keltett csodatételeivel; erről hallva a galileabeliek is nagy érdeklődéssel várják. És Ő mégis arról beszél, hogy „a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában”. Mert Ő nem erre a népszerűségre vágyott. Ahogy Őt „a galileabeliek befogadták”, az Őt nem elégítette ki. Nem csodadoktor akrt Ő lenni, hanem az Isten országát akarta az emberek szívébe beleplántálni! (43-45)
Ezért először visszautasító válaszban részesíti a beteg fiáért hozzáforduló édesapa kérését is. Látni akarja: van-e emögött a kérés mögött több is, mint puszta csodavárás, amilyen a sokaság lelkét eltöltötte. Ha a visszautasított kérés miatt csalódva hátat fordít neki a kaperneumi apa, akkor világos, hogy csak kihasználni akarta Jézust, de semmilyen bensőbb kapcsolat nem fűzi hozzá. Az ilyen „hit” nem igazi hit. Aki csak ilyennel közelget Jézushoz, annak csalódnia kell benne! (46-48)
Sok meg nem hallgatott imádságunknak és megtagadott kérésünknek ez a magyarázata. Felhasználni akarjuk Jézust, nem pedig szolgálatára állani. Nem Ő a fontos nekünk igazában! Nem úgy „fogadtuk be”, hogy Ő legyen az Úr életünkben!
457. dicséret: Ó Jézus, árva csendben…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu