Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei 6. részének 1-7. versei
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 6. részének 3-4. versei:
3, Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába;
4, mi pedig megmaradunk az imádkozás és az Ige szolgálata mellett.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Az első gyülekezet kétnyelvű volt, mert kétféle csoportból állt: az arámul beszélő, Jeruzsálemben élő zsidókból lett keresztyénekből, valamint a görögül beszélő, a diaszpórákban szétszórtan élő zsidók csoportjából.
A zsidók akkor is sok helyre szóródtak szét. Ezeket a kisebb zsidó településeket, vagy pogány városokban alakult gettókat nevezték diaszpóráknak.
A görög vidéken született zsidók közül sokan áramlottak Jeruzsálembe, ahogy a mohamedánok Mekkába zarándokolnak még ma is. A Rómában, Kis-Ázsiában élő görög műveltségűek sokszor évenként hazautaztak Jeruzsálembe, a Nagytemplomba. Közülük is sokan megkeresztelkedtek; keresztyének lettek.
A jeruzsálemi zsidóságnak jól szervezett szegénygondozása volt. A Nagytemplom lévitái vagy az alsó papság gyűjtött házról házra, az özvegyasszonyoknak minden pénteken tizennégy étkezésre elegendő pénzt adtak, hogy a következő héten naponta kétszer tudjanak enni. Az idegenek, a görög vidékről valók azonban kevesebbet kaptak. Talán nem is pénzt kaptak, hanem az összegyűjtött élelemből hét napra való adagot.
Az apostolok nem vették át a Nagytemplom szegénygondozási módszerét. Másképp oldották meg: agapéval. Együtt étkeztek, mindenki hozta a pénzét, beadta vagyonát vagy ennivalóját, és amíg kicsi volt a gyülekezet, együtt egy nagy asztalnál ültek, ott törte meg a kenyeret az apostol – legtöbbször talán Péter -, és elmondta az imát. Tehát úrvacsorával kezdődött, majd agapéval, azaz szeretetvendégséggel folytatódott. Mindenki egyformán kapott a vacsorából. Tehát minden nap volt agapé, minden nap volt igehirdetés!
Ha meghalt egy jeruzsálemi férfi, özvegyéről mindenki tudott a keresztyén gyülekezetben. De tegyük fel, hogy Antiókhiából Jeruzsálembe érkezik egy házaspár, meghal a férfi, és valami kis vendégfogadóban marad az özvegy. Az ilyen özvegyasszonyokról az apostolok nem mindig szereztek tudomást. Amikor azonban az ilyen özvegyasszonyok szűkölködése nyilvánvalóvá lett a gyülekezet görögül beszélő férfitagjai előtt, zúgolódás támadt. Felpanaszolják: A mi özvegyeinket nem látja úgy el a gyülekezet, mint a jeruzsálemi zsidókból lett keresztyének özvegyeit!
Hogy Isten Szentlelke milyen magasfeszültségű volt, látjuk a megoldásból: az apostolok nem utasítják vissza a vádat fölényeskedve, hanem örülnek, hogy fülükbe jut a hír és intézkednek, bár nagyon sok már a munkájuk. Megtehették volna azt is, hogy sorra meglátogatják az özvegyeket, ám kimerültek volna ebben a szolgálatban és egyre kevesebbet hirdetik az Igét, egyre kevesebbet imádkoznak. Így szociális misszióvá alakult volna át a keresztyén gyülekezet.
Megoldják a dolgot, de úgy, hogy a maguk szolgálatából nem adnak fel semmit. Megosztják a szolgálatot. Nem maguk alá rendelt embereket neveznek ki, hanem maguk mellé rendelt szolgálatokat alakítanak ki.
Az apostolok azt mondják a gyülekezetnek: – Válasszatok! Péter nem “kinevez”, hanem azt mondja? Ti magatok, görögül beszélő férfiak, válasszatok magatok közül hét férfit! Isten Szentlelkével teljes, bölcs embereket jelöljetek ki, mi pedig tovább szolgálunk imádkozásban és igehirdetéssel.
369. dicséret: Jövel, Szentlélek Úr Isten….
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu