Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 13. részének 13. verse:
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai – utolsó, Szilveszter esti prédikációjából:
Egy esztendő utolsó estéjén valahogy olyanforma érzése támad az embernek, mintha egy hömpölygő folyam partján állnánk és néznénk a víz állandó sodrását lefelé. Mi mindent visz ez a víz magával… mi az, ami elmúlik ezzel az esztendővel együtt? Igazán kivételesen boldog napok és boldog órák, forró pillanatok, a legszentebb vágyaknak áldott és szent beteljesülése; viszi a víz; ints neki búcsút. Újabb emlékek jönnek… milyen jó az Isten, hány könyörgésünket hallgatta meg, mennyi szeretetet pazarolt ránk. Aztán megint más emlékek jönnek, fájó, szomorú emlékek, hány kedves arc… Az ember úgy érzi, mintha a szívéből tört volna is egy darab… viszi a víz. Viszi a sok könnycseppet is. Még szomorúbbak azok a könnyek, amelyek az én szeretetlenségem és az én bántásom miatt hullottak valakinek a szeméből. Ha jóvá lehetne tenni belőle valamit. De nem lehet, viszi az ár a múlt felé.
Az idő múlásának ebben a sötét hátterében ragyog fel az Ige, hogy „megmarad a hit, a remény, a szeretet.”
Egyetlen egy van ezen a világon, ami örökkévaló értékű, és ez a szeretet, mert ez Isten Természete. Minden apró szavunk, mozdulatunk, cselekedetünk, amiben szeretet van, amiben benne rezdül valami Isten szeretetéből, az megmarad, velünk jön az örökkévalóságba, elkísér a síron túlra is. De jó, hogy van egy másik, egy örök, egy édesatyai szeretet, amelyik mindent elfedez Jézus vérével. Mi lenne velünk, ha ezt is elvinné magával az idő? Ha ez is elmúlna egyszer? De megmarad a szeretet! Semmi más nem marad végül, csak ez.
Ezért a „legnagyobb a szeretet!”
254. dicséret: Mindenkoron áldom az én Uramat…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu