Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 28. részének 5-7. versei:
5, Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6, Nincsen itt, mert feltámadott, a mint mondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.
7, És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek.
John R. W. Stott gondolatai: Hinni Jézusban: Jézus feltámadása 3. részletek)
Lukács evangélista, akiről köztudott, hogy mennyire pontos és lelkiismeretes történész volt, azt írja, hogy a Feltámadásnak „sok bizonyítéka” van.
Mik ezek a bizonyítékok?
3, Látták az Urat
Az evangéliumok minden olvasója tudja, hogy azok több különleges történetet tartalmaznak, amelyek arról számolnak be, hogyan jelent meg Jézus tanítványainak feltámadása után. A feltámadott Úr tíz megjelenéséről tudunk, amelyek Péter szerint „előre kiválasztott tanúknak” történtek.
A feltámadásról tanúskodó beszámolókat nem lehet csak úgy mellőzni. Valamilyen magyarázatot kell rájuk találnunk. Három magyarázat kínálkozik: az első az, hogy az egész csak kitalálás; a második az, hogy hallucinációkkal van dolgunk, a harmadik pedig az, hogy a beszámolók igazak.
Az első feltevés megcáfolására nem kell sok időt fordítanunk. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a Feltámadott megjelenéseiről szóló beszámolók nem kitalált mesék. Először is a történetek józanok és mesterkéletlenek, ugyanakkor szemléletesek, és a szemtanú közvetlen tapasztalatáról árulkodó, élményszerű részleteket tartalmaznak. A sírhoz való versenyfutásról és az emmausi útról szóló elbeszélések annyira élethűek és igazak, hogy nem lehetnek kitaláltak. Különben is, ha a képzelet szüleményei lennének, ügyesebb történeteket is ki lehetett volna találni!
A feltámadást azonban senki sem látta, és senki sem írta le. Mindenesetre az elbeszélések naivitásánál nyomósabb érv is van, amely ez ellen az elmélet ellen szól, mégpedig az a tény, hogy az evangéliumok íróit és az ősegyházat éppúgy áthatotta a Jézus feltámadásáról való mélységes meggyőződés, mint az apostolokat. Az egész Újszövetséget a bizonyosság és a győzelem hangja hatja át.
Ha tehát nem kitalált mesékről van szó, lehetséges, hogy hallucinációkkal van dolgunk? Ennek a nézetnek már sok híve és magabiztos hirdetője volt. Tény, hogy a hallucináció nem ritka jelenség. A hallucináció az idegek zavara miatti érzékcsalódás. Hallottunk már olyanokról, akik saját képzeletük világában élnek, hangokat hallanak, különös dolgokat látnak, stb. A tanítványokról azonban aligha mondható el, hogy ehhez hasonló, kiegyensúlyozatlan emberek lettek volna.
Szó sincs arról, hogy a tanítványok álmodoztak volna a feltámadásról, sőt ennek inkább az ellenkezőjét figyelhetjük meg. Jézus testét levették a keresztről, leplekbe göngyölték, és sziklából kivágott, hatalmas kővel elzárt sírüregbe helyezték. Jézus meghalt és eltemették. Fel sem merült bennük, hogy a dolognak még folytatása lehetne! Amikor a sírt üresen találták, remegve, döbbenten elfutottak és féltek. Amikor pedig Jézus eljött és megállt közöttük, megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak, és Jézus szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.
A tanítványok nem voltak hiszékenyek, sőt inkább óvatosak és hitetlenkedők. Az Úr szavai szerint „balgák és restszívűek a hitre”. Hitük csak lassan bontakozott ki a kételkedés derengő félhomályán keresztül. Biztos, hogy holmi hallucináció nem elégítette volna ki őket. Hitük a személyes tapasztalat szilárd, igazolható tényein alapult.
Ha tehát ez nem volt sem hazugság, sem képzelődés, akkor az egyedüli megoldás az lehet, hogy valóban megjelent sokaknak.
357. dicséret: Jézus, én bizodalmam…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu