Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 2. részének 17-18. versei:
17, Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal,
18, de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Aki már járt nagyon magas hegyen, két-háromezer méter fölött, az tudja, hogy úgy háromezer méteren túl egyszerre könnyű és ugyanakkor nehéz a járás. A Lélek ma ilyen magasságokba visz bennünket. Sose tudom megrendülés nélkül olvasni mai igénk szavait. Úgy nézem ezeket az Igéket, ahogy egyszer néztem a holdra, amikor tudtam, hogy ott két ember sétafikál. Felnéztem innen alulról és bár olyannak láttam a holdat, mint eddig, mégis végigfutott a hátamon a hideg, hogy azon most két földi ember csetlik-botlik.
Valahogy így olvasom mindig ezt a fajta örömöt, illetve próféciát. Pál megprófétálja a saját halálát. A pretoriánusok kaszárnyájában szigorított fogságban van, az ügye még nincs letárgyalva, de már érzi – a benne lakozó Krisztus már megmondta neki – a végét. Már megérintette a testi halál szele, és valóban, a hagyomány szerint egy pretoriánus katona vitte ki a kaszárnyából és valahol Róma határában fejezte le.
„Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök” (halála előtt és a halála fölött) „és együtt örülök mindnyájatokkal (előre vígasztalja a filippibelieket; ne sírjatok, ne jajgassatok, ne gyászoljatok), „ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt”
Ez tulajdonképpen Pál apostol testamentuma, végrendelete a számára legkedvesebb gyülekezet felé. Egy kicsit búcsúzkodás is. A saját halálára nézve kér valamit a gyülekezettől. A halála előtt, lefejezése előtt kéri őket: ugye, nem hiába voltam ezen a földön, nem hiába voltam a pásztorotok, hogy dicsekedhessek majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába.
Ahogy kezdi ezt a részt: „Szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is…” Nem szeretjük ezt a szót, hogy: engedelmeskedni. Mi is ez a szó? Engedni magunkból valakiért. Meg merjem kérdezni a saját szívemet, meg merjem kérdezni a te szívedet, hogy vajon mit engedtünk már magunkból Jézus Krisztusért? Engedelmeskedni azt jelenti, hogy magamból, a magam elgondolásából, önérzetemből, a magam igazából, lényéből valamit – nem a fejemet, mint Pál, nem a véremet, mint Pál – de valamit engedek, valamit áldozok Jézusért. Nincs félelmetesebb dolog, mint az olcsó kereszténység! Pál És a vértanú keresztények a legnagyobb árat fizették hitükért: mindenestül átengedték életüket Krisztusért. És mi?
449. dicséret: Jézus, vígasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu