Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 63. zsoltár
Zsoltárok könyve, 63. zsoltár 2. verse:
Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize.
Református énekeskönyv, 63. zsoltár 1. verse:
Isten, te vagy én Istenem, jó reggel kereslek tégedet,
Hozzád óhajtván, elepedett szomjúság miatt én lelkem.
Én testem hozzád áhítozik, szomjúságban elhalt szintén
E puszta és száraz földön, hol semmi víz nem találtatik.
Somfalvi Edit lelkipásztor (Túrterebes) gondolatai:
Az ember életén keresztül sok mindenre vágyódik. Míg gyermek, szeretne megnőni, szeretne olyan dolgokat tenni amiket a felnőttek, szeretne jogokat, nem nagyon szeretne kötelességeket és felelősséget, szeretne sikert, jólétet, kellemes és biztonságos családi életet. A jelenkor főleg a vágyakról és az anyagiakról szól. De eljön a pillanat, amikor minden ember kénytelen-kelletlen szembesül vele, hogy nem a testnek van lelke, hanem a lélek épített magának testet, olyant, amilyent, meg ahogyan vigyáztak rá. A lelket el lehet hallgattatni egy darabig, de aztán elkezd vágyódni AZ után, aki teremtette. Akkor pedig akár király is lehet az ember, mint Dávid, mert a legnagyobb vágya nem a hatalom, a gazdagság és az uralom lesz, hanem az Istennel való bensőséges kapcsolat, közösség. Csak aki szomjazott már annyira, hogy a nyelve a szájpadlásához tapadt, az tudja mennyire lehet vágyni egy korty vízre; a zsoltáros ennyire vágyik Istennel való együttlétre: “Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.” Bizonyságtétele kísérjen egész nap minket: “Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.”
63. zsoltár: Isten, te vagy én Istenem…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu