Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 115. zsoltár:
Zsoltárok könyve, a 115. zsoltár 12. verse:
Gondol ránk az Úr, meg fog áldani.
Református énekeskönyv, a 115. zsoltár 8. verse:
Megáld a nagy Úr Isten titeket,
Ki teremté a mennyet és földet minden szép ékességgel.
Ő magának az eget megtartja, földet az emberfiaknak adja,
Hogy azt meglakják széjjel.
Charles Haddon Spurgeon gondolatai:
Az Úr valóban gondolt ránk, gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett. Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk, még a legkisebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára. Egész életünk során gondolt ránk, szünet nélkül. Voltak persze alkalmak, amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását, és ezekre nagy hálával gondolunk vissza. Igen, valóban „gondol ránk az Úr”.
A mondat második része értelemszerű következménye az elsőnek. Mivel Isten nem változik, a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindig gondol ránk. És ha Ő gondol ránk, abból áldás származik. De itt nemcsak ésszerű következtetéssel, hanem ihletett kijelentéssel van dolgunk: Isten Szent Lelkének ereje is kijelentette ezt nekünk. „Meg fog áldani”. Ez nagy és kifürkészhetetlen dolgokat jelent. Mivel ez az ígéret nincs időhöz kötve; a végtelenbe nyúlik. Megáld minket a maga isteni módján, öröktől fogva, mindörökké. Ezért mondjunk Istennek együtt hálát!
115. zsoltár: Nem nekünk, Uram, nem nekünk…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu