Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Jób könyve 1. részének 20-21. versei:
20, Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult,
21, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Jób története, döbbenetes teológiai-szellemi hátterével, végletes külső-belső fordulataival, rendkívüli kínjaival és rettenetével, minden emberi értelmet felülhaladó és meggörnyesztő kérdőjeleivel – eljuttat a hívő megütközés csomópontjára – a pokoli Gondolkodó összegezéséig és végül az égi Gondolat csodájáig.
A kiinduló állapot: az Isten teremtő-gondviselő, embervilág-szerető rendjébe illeszkedő Jób boldog-gazdag és teljes életéről: természetfelettien természetes.
– „Boldog ember az, akinek a Te törvényeid vannak szívében.” Az Isten szerinti jó evilági boldog jutalma és a gonosz szétszóratásos megítéltetése: Isten eredeti törvénye szerint való. (1. zsoltár).
_ De a láthatatlan szellemvilág szabadságába ágyazottan ez az állapot soha nem lehet, lefokozódva, egy Isten-ember közötti üzletszerű mechanizmus gazdasági haszon szerinti, nyereség-biztosító intézményévé. Az ember nem vásárolja, az Isten nem biztosítja a külső-belső jólétet. Érték helyett áruvá lenne a hit, pénzváltó bankká a váltság temploma, zsúfolt üzletté a sokszor elhagyott oltár. Isten trónján a Mammon uralkodna. Az „evilág istenévé” (2Kor 4,4) emelkedő, nem igazságos, hanem igaztalanító vád angyala: a Sátán ezért kérdezheti: „Vajon ok nélkül féli-e Jób az Istent?” Nem az ajándékokat szereti-e már régen, az Ajándékozó imádata, mindent üdvösen rendező akarata helyett?
– Ekkor érkezhet el – Isten megengedő akaratából – az ember részleges vagy totális Sátán-letámadásos állapota. Ellenség, villámcsapás, házomlás: 10 gyermek halála.
– Van, amikor az ítéletes Isten nagyon sebez és be is kötözve gyógyít (Jób 5,17-18). De itt a Sátán sebez, ront, kínoz, öl! Isten csak megenged! Óriási különbség, Sátáni rontást Istennek ne tulajdonítsunk! – S akkor Isten azt, amit a Sátán elvesz – magához veszi! Hogy megszentelve, sokszorozva, dicsőítve visszaadhassa. Ez a sátáni rettenetből kimentő Isten újjáteremtéses perspektívája: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!”
– Majd jő a halálos betegség próbája, feleség-biztatással az Istent átkozó halálra (Jób 2,10) – de jóbi helyreállítással: „Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat ne vennők-e el?” – S az Istentől vett hittel elvett rossz, értetlen barátok álteológiai BTK-ja helyett, közvetlen Isten-jelenlétet megnyitó igei ajtóvá és életet beteljesítő evangéliummá változik.
„És meghala Jób, jó vénségben, betelve az élettel.”
1. zsoltár: Aki nem jár hitlenek tanácsán…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu