„Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg!” (Apostolok Cselekedetei 15:13)

Az apostoloknak vannak cselekedetei. Mondják, hogy az ötödik evangélium, valójában az is, hiszen a Lukács evangélium második kötete e fenséges mű, melynek olvasása egészen mély vizekre evez és hófödte tiszta csúcsokra visz fel.
A Szentlélek által indított emberek milyen teljesítményre voltak képesek abban a világban, melyet nevezhetünk ókornak, vagy éppen az Anyaszentegyház születése után az ősegyház hitvalló diadalának, ahogyan imádkozva, a kenyeret megtörve, zászlót bontva szólták az Úrtól tanult igéket, hirdették az Evangéliumot. Napi igénk ezekben a hetekben.
Mondja a krónika, hogy az angyalok titkon figyelték az Úr Jézus Krisztus arcát az Atya jobbján, – hogy reagál? látva fáradságot, örömöt, küszködést tanítványai életében, akik immár nélküle, de nevében jártak farkasok és kígyók között.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2021. június 17.)

Isten imádása Káin és Ábel áldozata óta verseng az Isten kereső emberiség azon, hogy is kell imádni Őt? Isten pedig – míg nagy gonddal, félreérthetetlenül adja tudtunkra, hogy mit tett értünk Ő – tág lehetőséget, szabadságot hagy arra nézve, hogy mi mit tegyünk Őérte. Mégis, a mennyei trón körüli szent istentisztelet megmutatja az Ő helyes imádásának két fő vonását. “Szent, szent, szent az Úr!” – zengi a négy Lény. Nézik Istent és kitör belőlük a dicséret, a náluk hasonlíthatatlanul nagyobb, különb, vagyis szentebb iránti “elismerés”. Bennünk, földi lényekben is ezt válthatja ki mindaz, amit Ő magából látnunk enged. “Közönséges” bűnös emberek alázatos vallomása: szent vagy, Uram! S csatlakozhatunk – halandó porszemek – a mennyben elhangzó bámuló dicsérethez, az előtt, Aki örök. Volt, van és eljövendő.

Continue Reading →

„Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el” (Apostolok Cselekedeti 13:26)

A történelem Ura elhozta az időt, hogy a világ legnagyobb igehirdetője ellátogathatott Moszkvába. Hatalmas készülődés előzte meg Billy Graham utazását. Ekkor még a Gonosz Birodalma Ronald Reagan-i címkéje ott égett a Szovjet-birodalom homlokán.
Felesége érezte a feszültséget odahaza, tudta, hogy ez páratlan lehetőség, óriási kihívás és mérhetetlen felelősség is egyben. A világ szeme lesz rajtuk.
Bill igyekezett vidáman elütni a dolgot: „Kedvesem, három perc alatt minden hazugság összeomlik életükben ha engem hallgatnak” – “A Biblia szerint nekünk azért van szükségünk arra, hogy a Szentlélek hozzon gyümölcsöt az életünkbe, mert mi nem tudunk istenit létrehozni a Szentlélektől elszakítva. De Isten tud emberit létrehozni a Lélek által”

Continue Reading →

„A te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izrael népével” (Ap. Csel. 4:27)

1936 nyarán báró Kemény János marosvécsi várának udvarán az Erdélyi Helikon költői, írói, művészei a Trianoni nemzetvesztés sorscsapása alatt a transzilvanizmus gondolatának jövőbe mutató felelős megmaradását viszik Isten elé.
A 29 esztendős Dsida Jenő szólásra emelkedik: lélektől-lélekig, szívtől-szívig, zsenitől-zsenikig szól a Tündérkert e csodás helyén az angyalok muzsikája kékben és aranyban:

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2021. június 2.)

Vigyázni egymásra – ez a keresztyén ember nagy tisztessége. Ha nincs rámbízva, hogy a gyülekezet élén forgolódva az egész nyájra gondot viseljek, azért lehetek az Isten gondviselésének eszköze mások érdekében. Önzetlen lélekkel felvehetem az ő gondjukat és szeretetteljes tapintattal – inkább példaadással, mint sok beszéddel – pásztorkodhatom az ő javukra az én Uramnak, a Főpásztornak jótetszésére.

Continue Reading →