Az asszonyok elindultak húsvét reggelén, hogy megnézzék a sírt, Jézus sírját (1). A fájdalmas emlékezés mozzanata ez. A mennyei követ igehirdetése azonban „beleszól” ebbe az emlékezésbe. Az angyal megjelenése nem félelmetes azok számára, akiket megszólít Isten szava (2–5). Az angyal igehirdetése örömhír: Jézus feltámadásának híre. Ez az örömhír elveszi a félelmeket (5), beteljesíti az isteni ígéreteket (6), az örök jövő távlataiba helyezi a múlton merengő emlékezőt. Ez az örömhír felráz, kimozdít a „holtpontról”, „mozgósít”, feladatot ad, értelemmel ruházza fel a jelent: „…menjetek el gyorsan, mondjátok meg…” (7–10)
Sorszámmal várakoztam ügyem intézésére a legnagyobb magyar(?!) bank ügyfélterében. Volt időm olvasgatni a kedves OTP akciós hirdetményeit, hogy ki mennyire jár jól, ha velük szerződést köt. A gyorskölcsön 38%-os kamata a horror kategóriában vitte el a pálmát. Istenem, aki a kezükbe kerül, arra nehéz idők jönnek egyébként is nyomorult életében. Elképzeltem: mai alapigénket egy míves táblán ki kellene helyezni három nyelven az igazgató szobája fölé, hogy mindenki olvassa el.
Áldott Istenünk gondoskodó szeretete, a szegények védelme miért lehet probléma egy keresztyén országban?