Técső, az öt máramarosi koronavárosok egyike, melyet a Teremtő megáldott a világ legjobb földjével, legszebb vizével, legfinomabb sójával. Károly Róbert királytól már 1329-ben városi rangot nyert dolgos, hívő, becsületes magyar, ruszin, és kevés német lakossága. Aztán elérkezett a nagy próbatételek ideje, Adyval szólva a pokolba szakadtunk. Trianon átkos gyásza a folyó Tiszát jelölte ki határnak Románia és Ukrajna között. Szegény Técső az ördög és a sátán között „választhatott”, így lett olcsó préda hulló jaj és forró vér felett.
Arany János a magyar lélek és nyelv zsenije a Toldi trilógia egyik megható jelenetében írja le, mikor Bence a hű szolga keresi jó urát, a fiatalon elbujdosott Miklóst. Viszi neki édesanyja hazaváró aggódó szeretetét, az elemózsiával telt kosarat, a rókalelkű báty tovatűnő rossz emlékének feledésre ítélt bánatát.
Nincs messze Szilágynagyfalu tornya, mely a nádasok és gonoszságok mélységében is mutatja az utat. Mindig hazafelé, mindig az ég felé, mindig az üdvösség felé.
Egy nagy igehirdető egyszer azt mondta, hogy gyakoroljuk az egyedüllétet, már csak azért is, hogy ránk ne törjön a magányosság.
Szent Urunk mindenkinél magányosabb volt, mikor elérkezett áldott életének kereszten és sírban végződő megváltói nagyhete.
Virágvasárnap a százezres zarándoksereg tömege ünnepelte a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Krisztus Királyt. Nem az öröm, hanem a fájdalom, pusztulás és az eljövendő szétszórattatás tragédiáját siratta el.
Mit gondolhatott és érezhetett Boldogságos Szűz Mária?, – mikor repeső örömmel1 Szent Józseffel a Gyermeket bemutatni a templomba, és az agg Simeon az alábbi igékkel áldotta meg őket: „Íme, ez sokak elesésére és felemelkedésére rendeltetett Izraelben, és jelül, melynek ellene mondanak, – a te lelkedet is éles kard járja majd át, – hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”
Mint egy őrváltásnyi idő, mint a gondolat, mint a tegnapi nap úgy röpült el a Szent Atya által kirendelt 33 esztendő ezen a földön.
Az ő Szent Fia király? Ő csak azt látta mindig, hogy a szegénység ismerte és szerette Jézust. Nem felejtette tanításait, gyógyításait, csodatételeit. Tanítványai is egyszerű kétkezi emberek voltak. Munkájuk után ették kenyerüket.